Dél körül (mert hamarabb nem volt rá szükségem) megpróbáltam rácsatlakozni a világhálóra. Nem sikerült. A biztonság kedvéért párszor megnyomtam a frissítés gombot, de miután ekkor sem történt semmi, rutinból nyúltam a telefonkagyló után. Süket. Megint. Az szolgáltatónál ismét baj van. Az a szép benne, hogy ilyenkor nincs internet, telefon és tévé, mert úgy jó, ha minden egyben van. Ez igaz, de ilyenkor nagyon dühítő.
Telefon Péternek, hogy ha fontos dolga van az amerikaiakkal, akkor ne induljon el, mert nincs net. Lehet, hogy csak kimaradás és hamarosan megjavul, de az is lehet, hogy nem. Kis idő múlva telefonált Péter, hogy ő bejelentette a hibát, de azt mondták, egyéni probléma esetén hétfőn tudnak kijönni, de ha szerzünk néhány szomszédot, akiknek hasonló problémája van, és ők is bejelentik, akkor még ma intézkednek. Apuval elkezdtük zaklatni a szomszédokat. Egyiknek sem kellett kétszer mondani, hogy jelentsék be a problémát. Nekik is éppen eléggé elegük van a szolgáltatóból, de nincs más. Természetesen mindezt mobilról, mert a vezetékes telefon sem működött. Mindenki végighallgatta az akciókat és az okosságot az áramtalanításra vonatkozóan, majd mindenkivel közölték, hogy még nem érkezett bejelentés az utcából. Legalább hárman bejelentettük, ebből kettőt (plusz mi) végig is hallgattam. Amikor 2 óra elteltével nem történt semmi, csak egyre fogyott a mobilokról az egység és növekedtek a mobilszámlák, megköszöntem az aktuális telefonoslánynak a "segítséget", és készültem a személyes bejelentésre. Lett volna jobb dolgom is, mint bebuszozni a városba, de nem láttam más esélyt, hogy hétvégére legyen valami pozitív elmozdulás az ügyben. Szerencsére anyu hamarabb haza tudott jönni, így bekocsikáztunk a városba, diszkréten és illemtudóan (a körülményekhez képest tényleg) az asztalra csaptunk. Mire végeztünk, Péter is intézkedett Budapestről (neten keresztül), és láss csodát, mindkét szálon ígéretet kaptunk a kiszállásra és megtekintésre. Érdekes módon a személyes bejelentéskor az ügyintéző látta a rendszerben, hogy mások is telefonáltak.
Nem sokkal 4 óra előtt apu észrevette a szerelőket. Láttuk a fényt az alagút végén. Alig múlt 16.30, amikor minden újra működött. Nem éreztem késztetést a pezsgőnyitásra, mert úgy gondolom, ez a minimum, ami elvárható egy szolgáltatótól, amelyik napra pontosan leemeli a számlákról a szolgáltatási díjat, ám durván kéthetente eljátssza ugyanezt. Még nem vagyok 2 hete anyuéknál, de azóta másodszor fordul elő, hogy elsötétül a képernyő, megsüketül a telefon és elmegy a net. Eddig a bejelentés után maximum 1 órával orvosolták a problémát, a mai volt az eddigi legdurvább. Az már csak plusz adalék, hogy mindez a vébédöntő hétvégéje előtt történt. Nem tudom, mit szólt volna a szomszéd Ica néni, ha beállít hozzájuk szombat és vasárnap este az egész utca popcornnal, sörrel és chips-szel. Nekik ugyanis más szolgáltatójuk van. Csak nekik, mert a férje annál a másik szolgáltatónál dolgozik. Mázlisták.
A legnagyobb negatívum a mai nappal kapcsolatban, hogy az eredeti tervek szerint Péter már 1 óra körül landolt volna, és innen intézte volna a mai munkáját. Most jöhet este, miután mindennel végzett.
Abban teljesen biztos vagyok, hogy ha rövid időn belül ez mégegyszer előfordul, abból lincselés lesz. Kivételesen nem mi fogjuk vezetni, van nálunk még elszántabb szomszéd is. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése