Új korszak

Tegnap beüzemelésre került az első az új szerzemények közül: a mágneses késtartó. Kis lépés az emberiségnek, de nekünk annál nagyobb. Végre elkezdődött. Szombaton került beszerzésre az IKEA-ban, és Péter azonnal, de maximum másnap szerette volna felszerelni, de nem hagytam. Mi is morcogunk, ha hétvégén valaki fúr-farag. Alig várta, hogy eljöjjön a hétfő, és üzembe helyezhesse. Péter fúrt, én tartottam a porszívót, és alig 15 perc múlva már felkerült az első kés. Szép. Kezd pofásodni a konyha.

Annyi mindent kellene még csinálni, hogy azt sem tudom, hol kezdjek neki, azaz hol folytassam. A tőlem áthozott ruhák még mindig egy nagy nylonban állnak, időnként kiszedek belőle valamit, aminek már van helye. A többi még pihen. Ott legalább nem porosodnak.

Mivel Péter két hálószobás lakása önmagának nagy volt, és egy kolléganője -Eszter- akkoriban éppen lakást keresett, kb. másfél éve bérli az egyik kis szobát. Azóta bepasizott, alig van itt, csak hetente egyszer jár "haza" néhány órára, és szinte sosem alszik itt. Mivel nekünk szükségünk lesz a szobára, hetek óta keressük az alkalmat, hogy megbeszélhessük vele a részleteket. Amikor hazaugrott és mi is itthon voltunk, anyu is itt volt, úgy pedig mégsem lehet. Péter aztán 2-3 napja levelet kapott facebook-on -Hogy máshogy értekeznének a lakótársak? :D-, hogy Eszter barátja megkérte, költözzön hozzá. :) Bárcsak minden ilyen egyszerűen megoldódna!

A kanapé tetejéről farkasszemet néz velem a kedvenc teknőspárnám. Az elsők között volt, akit átköltöztettem a lakásomból. Elhoztam, mert ott kell lennie, hol én lakom. Valahogy már nem érzem magam a Szív utcába tartozónak. Olyan, mintha lezárult volna egy szép korszak. Megnyugtató az érzés, hogy ott van az a lakás, de már nem olyan a kapcsolatunk, mint régen. Az egy másik élet volt. Jó volt, de másképp jó. Megváltoztak a dolgok, és én is megváltoztam. Így van jól.