Három hete meleg volt, amikor felkerekedtünk Budapestről, hogy pár napot anyuékkal töltsünk. Akkor nem gondoltuk, hogy hosszabb látogatás lesz a leruccanásból. A melegből azóta hőség lett, mi pedig maradtunk. Péternek muszáj volt hazaugrani kétszer pár napra, de csak annyit maradt, amennyit mindenképpen szükséges volt. Az eredmény: beszerelt kád a fürdőszobában. Már "csak" a konyha van hátra, és beköltözhető lesz Péter lakása. Nincs sok időnk, mert amennyiben a bérlőjelölt lányt felveszik az egyetemre, szeptember elejére ki kell üríteni a lakásomat. Nehéz, sosem volt még ilyen nehéz, hiszen nagyon valószínű, hogy most laktam benne utoljára. Jó volt együtt.
El sem nagyon tudunk búcsúzni egymástól, hiszen nem erőltetem, hogy visszamenjünk Budapestre, amíg nem muszáj. Ez hétfőn jön el. Nem tudom tovább húzni, pedig itt jobb. Vár az orvos, a lakásban is van tennivaló. Nehéz lesz visszamenni. Összehasonlíthatatlan egy kertesház és egy belvárosi lakás hangulata, a bennük rejlő lehetőségek. Az sem utolsó szempont, hogy ezen a héten a húgom és a 9 hónapos unokaöcsém is csatlakozott hozzánk. Öröm és boldogság.
A mindennapjaink részévé vált, már minden létező módszert kipróbáltunk ellene, de egyelőre vesztésre állunk a hőséggel szemben. Az udvaron, az utcán nem jó, de a lakásban is éppen elviselhető a klíma. Minden ablak nyitva, függönyök behúzva, fogy a víz, de nem jobb. Tegnap volt a csúcspont, amikor a migrénes (apjától örökölte) unokaöcsém sugárban hányt, miután egész nap nyűgös volt. Nem tudtunk, mi baja szegénynek, de a hányás után nyilvánvalóvá vált, hogy az iszonyú fejfájását próbálta nekünk valamiképpen jelezni. Mi meg nem értettük. Hülye felnőttek. Ahogy Matyi jelezte, megérkezett a vihar, de mára semmit sem hűlt a levegő. Dögletes hőség van, nem lehet másképp mondani. Vásárolni kellene, de húzzuk-halasztjuk, hátha később hűvösebb lesz. Naivak. Megtanulhattuk volna az elmúlt napokban, hogy nem lesz jobb. Egyszerűbb gyorsan túlesni rajta, aztán visszatérni a -viszonylag- hűvös lakásba.
Mostanában sokat gondolok a sokat szidott dublini nyarakra. Az kellene most nekem...
Hát, ez tényleg vicces. Mert itt ülve a nyártalan nyárban, ahol tegnap este komolyan megfordult a fejemben, hogy be kéne fűteni, a szívem szakad meg némi kánikuláért.
VálaszTörlésHiába, sose jó, ami van :)
Még nem volt rá érkezésem, hogy megdícsérjem az új design-t. Nagyon csini lett a blogod! :)
VálaszTörlésUntam a régit. Nekem se jó sose, ami van. :)
VálaszTörlésSzívesen cserélnék most veled időjárást. Mindenki jól járna. :))))
Bár nem vagyok a meleg/hőség megszállottja, de csak pár fokot kellene átpasszolnod, és boldogok lennénk :-)
VálaszTörlésCsatlakozom Mónihoz! Elég lenne kb 5 fok, de én még anélkül is jobban érzem magam itt, mintha ott kéne megkukulnom a 40 fokban. brrrrrrrrrrrrr
VálaszTörlésNekem pont jó, ami van :-)
húúúú mi is roppantul élvezzük a hüvit, mert tudjuk, mi van otthon.... broáf. p. ugyan kicsit fázik, de otthon meg izzadt. neki nem jó semmi... :D
VálaszTörlésKellett nekem panaszkodni... most jól megkaptam. Tegnap megérkezett a beígért lehülés. Tetszik, csak lehetne kicsit mérsékeltebb a szél, hogy ne boruljon föl a szárító az erkélyen. Már megint nem jó, ami van. :))
VálaszTörlésLegalább Írországban landolt az a pár fok, ami innen eltűnt? :)
Ma kicsit melegebb volt, ja, bár én teljesen elíresedtem, már szélben-esőben sem dinnyevágók a melleim, ha csak egy szál póló van rajtam... :D
VálaszTörlésRajtam sem volt ma több egy pólónál, de még nem magyarosodtam annyira vissza, hogy fázzak. :) Csak a szél volt kellemetlen, de az is csak azért, mert errefelé nem ehhez szoktam.
VálaszTörlésEmlítettem volna dublini nyarat, mint kívánatosat? :) Nesze nekem! :))