Elérkeztünk a következő, és -reményeink szerint- utolsó fázishoz: megérkezett a márkaszervízes fickó. Azt hittem, többen lesznek, de egyedül érkezett. Nekem mindegy, csak legyen kész a cucc. Alig töltött el pár percet nálunk, éppen csak szemrevételezte a terepet, amikor kiderült, a festő annak idején frankón levakolta a kapcsolódobozt a sütő helye mögött. Mi lenne, ha nem szakemberek végeznék ezeket a dolgokat?!
Másik probléma is felmerült, de még nem tudjuk, hogy baj lesz-e vagy sem. A főzőlap indukciós, és kell alatta hagyni légrést, különben tönkremegy. Nem tudok róla, hogy ilyesmire figyelt volna tegnap az asztalos. Még nem temetjük a dolgot, beszereléskor meglátjuk, van-e légrés. Imádkozni nem szoktam, a legtöbb, amit tehetünk, az a reménykedés.
Necces, de van valamennyi légrés. A szervízes fickó viccesen megjegyezte, hogy ha nem akarunk 40 tagú családra főzni, akkor elvileg nem lehet gond, de a főzőlap majd jelzi, ha van valamilyen hasfájása. Az a lényeg, hogy végre használhatjuk. Éljen!
Ha már ott tartunk, hogy minek van vége, akkor meg kell említenem az időjárást is: vége az ősznek. Nem tudom, meddig fog tartani, de egyelőre élvezzük, hogy nem vágja be az ablakokat a nagy szél. Remélem, azért nem jön vissza a hőség! Ha meg visszajön, azt is kibírjuk. Most, hogy van konyha, jöhet bármi. Nem vagyok nyavalygós hangulatban. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése