Bármennyit alszom, nem elég. Hiába alszom este sokat, délután mindig leesik a fejem. Most is érzem, hogy jó lenne hunyni egyet. Vagy ahogy a húgomék mondják Kaposváron: kumni. Amikor először hallottam a húgom szájából, hogy Bandi elkumott, valami sokkal bonyolultabb dologra gondoltam. :) Ma már tudom, hogy ez a legjobb kifejezés arra, amit én szoktam produkálni reggel, délben, este, vagy amikor éppen rámjön. Akkor viszont nincs mese. Amit nagyon muszáj, megcsinálom, hogy ne álljon miattam semmi, aztán kb. 1 órára lehunyom a szemem. Nem bírom nyitva tartani. Nehéz. Ólom van rajta, vagy tán abból is van.
Azt mondják, ez így normális. Hát, nem tudom. Mindenesetre nem keménykedek, ha nem muszáj, és eldőlök valahol, ha kell. Azt gyanítom, hogy jól ki van ez találva, mivel a szervezetem így akar rávenni erőnek erejével, hogy aludjak, amíg van rá lehetőségem. Ezt annál is inkább igaznak sejtem, mivel éjszaka igen ébren alszom, sokat vagyok fent. Szerintem ez is a kiképzés része. Jobb megszokni, mint utána szenvedni. Mire eljönnek a hosszú éjszakázások, már rutinos leszek. Persze, nem törvényszerű, és nem is ragaszkodom hozzá, de fel kell rá készülni. Hát, ezt így teszem. :)
Ha kávét innék, nyilván könnyebben menne a talpon maradás, de nem akarom. Már újra jóban vagyunk, szeretem az illatát, és nagyon ritkán lecsúszik egy tejeskávé, de nem szeretném túlzásba vinni. A védőnő is szinte bátortalanul kérte, hogy csak alig igyak, és szemmel láthatóan megörült, amikor kiderült, a szagát sem bírom. Azóta ez a viszony már változott, de nem szeretném szorosabbá fűzni. Jobb ez így mindenkinek.
A gyerek köszöni, jól van. Úgy sejtem, pozíciót váltott, és a korábbi függőleges helyzetét vízszintesre cserélte. Remek lehetőséget szerzett ezzel magának, hogy naponta többször szétrúgja az oldalam. Nem baj. Bírom. Édes. :) Csak lehetne az ő alvásigénye is akkora, mint az enyém! Vagy legalább ugyanakkor... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése