Költözés

Eljött a szeptember, vele együtt a lakásom kiürítésének határideje. Nem kapkodtuk el a dolgot; szombatra volt megbeszélve a nagy átadás Nikivel és Csabával (albérlők), péntekre és szombat délelőttre terveztük a nagy pakolást, takarítást. Ismét rá kellett döbbennem, hogy nem vagyok a régi. Hiába dolgoztuk végig a pénteket és a szombatot, nem haladtunk a tervek szerint. Amikor Nikiék megérkeztek, éppen csak belekezdtünk a konyha kipakolásába, úgyhogy vasárnap vissza kellett mennünk. Azt hittük, az már csak alig 2 óra lesz, és szabadulunk. Aha, persze. Este 8-ra értünk haza. Ki voltunk/vagyunk nyúlva, és még mindig nincs vége.

Szerencsére Eszter már kiköltözött a kisszobából, így a frissen érkezett holmikat oda bepakolhattuk, nem kellett tovább dekorálni velük a nappalit. Mondjuk a kisszoba most nem néz ki valami jól, de jelenleg ez a legjobb megoldás. Holnap este érkeznek a húgomék Matyi babával, itt is alszanak, muszáj ösvényt vágni a nappaliban. Nagyon valószínű, hogy ők alszanak majd a hálószobában, hogy oda berakhassuk a kiságyat. Mégse beszélgessünk már a nappaliban egy alvó baba mellett este! Szóval, holnap még a hálószobának is adni kell valami pofát, ugyanis ott sincs szekrény, ezáltal elég raktárjellege van. Hát, így élünk. Egyelőre.

Hogy ne legyen egyszerű az élet, csütörtökön a nagy családi összeröffenés után megyünk Salgótarjánba, hogy amíg anyu elutazik nyaralni, addig vigyázzunk/felügyeljünk Bercire és apura. :) Holnap takarítás, pakolás, báránycomb megsütése (még sosem csináltam), apple crumble elkészítése, család megebédeltetése után délre kiérni a Ramadába Káposztásmegyerre, hogy találkozzunk a Kölnben élő, 1 éve nem látott unokatesómmal és a családjával (9 hónapos a kisfia), majd onnan vissza összepakolni, és megközelíteni Salgótarjánt viszonylag emberi időben.

Mire visszajövünk Budapestre, szinte vége a szeptembernek. Hónap végén Matyi 1 éves lesz, nyilván megünnepeljük valahol, sanszosan Kaposváron. Az jó lesz. Már csak azt kell kitalálni, mit lehet ajándékozni egy szép és okos kislegénynek, ami hasznos.

Így telnek el a hetek és a hónapok. Mindjárt itt a január, a gyereknek meg változatlanul nincs semmije a szülein kívül. Ja, van egy szobája, ami jól tele van pakolva. Októberben jól neki kell ülnöm a dobozoknak, és átválogatni. Mondjuk addig nehéz, amíg nincs szekrény, ahova lehetne tenni a csoportosított cuccokat, úgyhogy a salgótarjáni kiruccanás után első napirendi pont az asztalossal való találkozás, egyeztetés, megbeszélés. Nem lesz egyszerű menet az sem. Miért is lenne? Hiszen mi intézzük. :)

Persze, mindeközben picit aggódom, hogy kell-e, szabad-e nekem ennyit tüsténkednem. Lehet, hogy túllihegem, de úgy érzem, a kelleténél lejjebb van a gyerek, és ez okoz alvázi bucizást, mert nyomja. Vagy mi. Reggelre mindig jobb, de elég pár órát függőleges vagy ülő helyzetben töltenem, és a bucizás visszajön. Hogy ezt miért nem mondtam az orvosnak? Mert csütörtökön nem észleltem ezt a jelenséget, csak este. Remélem, tényleg csak az a megoldás, hogy szétpihenem az agyam, és akkor elmúlik. Más gondom ezen kívül nincs. A gyerek időnként jelzi, hogy megvan, de nem viszi túlzásba a fészkelődést. Szerintem örül, ha nyugton vagyok a seggemen, és akkor jól bealszik. Ritka pillanatok ezek mostanában.

Mivel a pakolás alatt nem nagyon tudtam a konyhában tüsténkedni, ebédidőben félbehagytuk a munkát, és elzarándolkoltunk a Westendbe. Nem sznobságból, hanem azért, mert egyrészt közel van a Szív utcához és két fuvar közt pont útba esett, másrészt ott mindketten azt ehetünk, amihez éppen kedvünk van. Így lettem törzsvásárló a Főzelékfalóban. :) Arra is kifejlesztettünk egy módszert, hogy hogyan lehet a Ferdinánd-hídnál lévő kapun belépve a mozgólépcsőig úgy eljutni, hogy nem állít meg minket a sminktanácsadó kislány: szakadt takarítóscuccban kell menni. Minden áldott nap leszólított minket, egyedül szombaton nem. Csak végignézett rajtunk, és úgy ítélte meg, kívül esünk a célközönség körén. :))) Vasárnap volt még egy utolsó kétségbeesett próbálkozása; amikor ráztuk a fejünket, gyorsan hozzátette, hogy nem ott és azonnal lenne. Gondolta, máskor majd jobban ráérek, hogy végighallgassam a szempillaspirál szakszerű felkenését. Jó nekem a magam módszere, köszönöm. :)

Ja, és felmerült egy igény, ami eszembe sem jutott eddig: nem tudok miben aludni. :O Oké, a hálóingek kényelmesek, de mostanában olyan hideg tud lenni éjszaka, hogy fázik a fenekem. A pizsamaalsóim nem jók rám. Logikus következménye a folyamatnak, de valahogy eddig eszembe sem jutott. Ma majdnem megvettem egy L-es(!!) pizsamaalsót, de túl szoros volt a gumi a derekánál, akkor meg mindegy, mekkora hacuka szorítja össze a gyereket. :S Már látom, hogy csak olyat fogok tudni venni, amiben saját magam is kiröhögöm. Valami szexi nagymamásat. :) Legfeljebb takaró alatt öltözöm majd. Vagy pléd alatt. Bridget Jones után szabadon. :)