Az eredeti információ szerint anyu 10 napig lesz távol, azaz 20-án jön haza, méghozzá este. Ennek megfelelően szerveztük a programokat, vasárnap délutánra például baráti látogatást. Pénteken aztán jött egy sms anyutól, hogy vasárnap este érkezik. Vasárnap? Azonnal hívtam a húgom, hogy ő mit tud. Ugyanazt az sms-t kapta meg, és ugyanannyira meglepődött. Aztán apuval arra jutottunk, hogy vasárnap indul, tehát hétfő este érkezik. Nem nagyon aggódtunk, mert még az is jó volt, ha vasárnap este érkezik, nem kell semmit lemondani, átszervezni. Ehhez képest vasárnap délelőtt telefonál anyu. Rossz volt a vonal, igyekeztem a fontos szavakat elkapni, és aziránt tudakozódtam, hogy elindultak-e. Nem hallotta a kérdést, csak elkezdte mondani, hogy csúsznak kicsit, még csak most vannak Röszkénél. Basszus, Péter, anyu már Röszkénél van! :)
Már késő volt bármit lemondani, és nem is volt több nap, amikor el tudtunk volna menni a megbeszélt találkozóra, így elég rohanósra sikerült a nap. Anyut összeszedtük a busznál, hazavittük, és amíg ő kipakolt, elmerült a kádban, megszeretgette a növényeit, addig mi elmentünk a villámlátogatásra. Elég hülyén jött ki, mert sehol és senkivel nem voltunk elegendő időt. Másfél nappal korábban jöttek a vártnál. Nem is értem, miért nem fürödtek még kicsit a tengerben. :)
Az izgalmak és/vagy a viszontlátás öröme okozta-e vagy sem, de a gyerek végre nem vágta be a szunyát anyu jelenlétében. Olyan intenzív mozgást produkált, hogy egy érzékenyebb szeizmográf biztos világvégét jelentett volna a közelében. Rettenetes sokat nőtt 10 nap alatt. Nekem annyira nem tűnt fel, de anyu megjegyezte. Jobban megnézve már én is látni véltem a különbséget, és a növekedés megmagyarázza a mozgáskultúrám megváltozását is. Konkrétan úgy mozgok, ha fel akarok kelni fekvő helyzetből, mint egy hátára fordult szarvasbogár. A kecsességem pedig egy partra sodort bálnáéval vetekszik. És lesz ez még így se... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése