Rohanunk

Néha csak azt tudom, milyen nap van, néha csak azt, hányadika. A kettő együtt sose megy. Túl sok az nekem. Mostanában leginkább az megy, hányadika van, mert határidők, programok, elintéznivalók akadnak bőven. Tegnap, miután sikerült összehozni a nagy családi összeröffenést, leszáguldottunk Salgótarjánba. Hiába igyekeztünk, nem sikerült időben elaludni, hiszen annyi fontos dolog van a nagyvilágban, muszáj hajnalig pötyögni a gépen. (Januártól úgyis változik a helyzet; akkor majd örülünk, ha alhatunk. :D) Reggel feltettük anyut a Sarti felé induló buszra, beugrottunk a könyvelőhöz, önkormányzathoz, munkaügyi központba, és ebédre itthon is voltunk. Szerencsére sikerült mindezt véghezvinni, mielőtt leszakadt az ég. Azóta is ömlik.

Nem sokkal a rendelés kezdete előtt anyu írt egy sms-t, hogy elfelejtette kiírni, hogy nem rendel. Jaj. Volt 30 percünk, hogy a zuhogó esőben megközelítsük a helyszínt, és viszonylag vízálló helyet keressünk a hevenyészett táblácskának. Remélem, legalább ma este kitartott. Szerdáig úgyis kell menni a háziorvoshoz, akkor majd belülre ragasztom a kiírást.

Nikiék jelezték, hogy gázszivárgást sejtenek. Felhívtuk a gas.hu-t, de ők átirányítottak a Főgáz-hoz. Nem nagyon értem, de mindegy. Azt mondták, hogy kimennek megnézni, és amennyiben a gázóránál vagy annak a tömítésénél van a hiba, akkor az ő saruk, és ingyenes a kiszállás. Mondanom sem kell, hogy valami könyöknél találtak hibát, éppen nem a tömítésnél. Jó lett volna ott lenni, és látni, mit mérnek, de már itt voltunk, mire Nikiék szóltak. Most megint lehet egyezkedni a közös képviselővel, mert az egyik könyök a házé. Klassz. Tavaly még nem volt gázszag. Persze, hogy ilyenkor kell ilyesminek történni. Szegény gyerekek biztosan azt hiszik, hogy csak a baj van a lakással, pedig nem is.

A szivárgás kapcsán sikerült Niki apujával is beszélni. Ő az egyik asztalos-jelölt. Még semmi konkrét nincs megbeszélve szekrény-ügyileg, de legalább elindult valami.

Mindeközben szegény gyerekre alig van időm. Mostanában elég nyugodtan pihenget, és csak akkor döbbenek rá, hogy ott van, amikor nem úgy megy egy-egy mozdulat. Elég gáz, és nem is vagyok rá büszke. Hát, milyen anya lesz így belőlem, ha már most elfelejtkezem a gyerekről, amikor ha akarnám, akkor sem tudnám letenni?!