Majdnem kimaradt a felsorolásból, pedig nem szeretnék elmenni mellette. Novemberben többek között azért mentünk Salgótarjánba, hogy ugyanazon a helyen ünnepeljük az születésnapommal egy napra eső házassági évfordulónkat, ahol az esküvői ebéd volt. Jó előre elterveztük, azt is megbeszéltük, hogy Gergőt is visszük magunkkal, hiszen tavaly is velünk volt, ha nem is ugyanebben az állapotban. :) Előző nap bevillant, hogy talán okos dolog volna asztalt foglalni, hiszen mégis Salgótarján legjobb étterméről van szó. Legalábbis szerintem. Kiderült, hogy nagyon is okos dolog volt. Jöttek-mentek az emberek; félő, ha nem foglaltunk volna asztalt, csak a dohányzó részen lett volna hely, akkor meg hazakullogás lett volna belőle.
Szerencsére nem így lett. Sikerült foglalni, és amikor odaértünk, kiderült, hogy egy helyes fal melletti asztalt kaptunk, volt etetőszék is. Nem zavartunk senkit. Azt biztosan tudtam, hogy nem fogom ugyanazt választani, mint tavaly, de nem voltam kétségbeesve, hiszen nem az volt az egyetlen vegetáriánus fogás az étlapon. Rántott camambert-t kértem eperszósszal és sültkrumplival, hogy Gergő is ehessen belőle, Péter pedig juhtúrós sztrapacskát kért füstölt csülökkel és lilahagymával. Degeszre ettük magunkat, de muszáj volt megmutatni Péternek anyu kedvenc desszertjét, és nekem is lecsúszott egy mogyorókrémes palacsinta. Csak szuszogtunk a nagy adag kajától, ezért igencsak meglepődtünk, amikor hallottam a szomszéd asztalnál reklamáló nyugdíjas párt. Azt ecsetelték, hogy minden finom volt, de nem bírják ki, hogy ne jegyezzék meg, hogy ő sokfelé jártak már az országban, de ilyen keveset még sehol sem kaptak. Csak pislogtunk egymásra Péterrel, hogy miről beszélnek. Kíváncsi lennék, mit ettek, amitől nem laktak jól...
Nekünk tetszett, jövőre is megyünk. Akkor már Gergő sem bébiételt kap, hanem választhat valami gyerekmenüt az étlapról. Ha egyáltalán velünk szeretne majd jönni, és nem lesz ciki majdnem kétévesen a szüleivel ebédelni. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése