Kövér és sárga

Szeptemberben jártunk utoljára a gyerekorvos környékén, és bár múlt héten még tudtam (és este is láttam a naptárban), reggel döbbenten vettem észre, hogy ott díszeleg a naptár mai napi cellájában a doktornő neve. Mivel mindig reggel 8 körül szoktunk menni, majdnem félrenyeltem a kávémat 7.15-kor. Legurítottam a torkomon, ami még a bögrében volt, és fejben gyorsan megterveztem, miként fogunk laza 20 perc alatt elkészülni. Már éppen a farmert kezdtem magamra rángatni, amikor Péter kiszólt a szobából, hogy ne siessek, mert 12.45-re van időpontunk. Ja, tényleg... akkor már valami rémlett, hogy mintha még beszéltük volna legutóbb, hogy nem a legjobb, de majd elsétálunk Gergővel kettesben.

Kicsit aggódtam, hogy mennyire fogja befolyásolni Gergő délelőtti alvása az indulást, ha egyáltalán lesz neki olyan, de szerencsére egyáltalán nem. Ha nem termelt volna egy szeretetcsomagot nem sokkal az indulás előtt, ráérősen toltam volna magam előtt a babakocsit a rendelőig. Így viszont erősen ki kellett lépni, de nem késtünk el.

Szokás szerint volt néhány gyerek-szülő kombó a váróban, de nem volt vészes a tömeg. Nem tudtam, mikor kerülünk sorra (időpontra mentünk, de sosem lehet tudni), de elkezdtem lehámozni Gergőről a ruhát, hogy ne tartsuk fel a sort, ha szólítanak. Ennek eredményeképpen néhány percig egyetlen rövidujjú bodyban feszített a gyermek, de szerencsére nem volt jégverem. Mosolygott a többi gyerekre, integetett, gagyarászott. Egészen addig, amíg be nem mentünk. Nem tudom, a helyiség nem tetszik neki, a gyerekorvos vagy az új védőnő, esetleg ez így együtt, de végigsírta a vizsgálatot, pedig oltást sem kapott. A doktornő megkérdezte, hogy hányszor eszik. Mondtam, hogy kb. ötször, és megkérdeztem, hogy kövérnek tartja-e. Annyit válaszolt, hogy jó húsban van. Pfff...

Miután minden részét megvizsgálta Gergőnek, amit csak szeretett volna, elkezdtem feladni rá a bodyt (Gergőre :D). Éppen a fején készültem áthúzni, amikor mézesmázosan megkérdezte a doktornő, nem öltöztetném-e odakint Gergőt. Igyekeztem nem ugyanolyan mézesmázosan válaszolni, de nem tudom, mennyire sikerült úgy, hogy ne legyen éle a hangomnak. Közöltem, hogy azt a kis ujjatlan bodyt ráadnám, mégse pelenkában, pucér felsőtesttel vigyem már ki az utcakapcsolatos váróba. Válaszul egy félmosolyt kaptam, amire nem reagáltam. Jelzem, egyik gyereket sem láttam, hogy egyszál pelenkában küldte volna ki. :S

Még a folyosón várakoztunk, amikor megszólított a volt védőnő. A legújabb volt védőnő, szám szerint a harmadik. Egy szóval sem mondta, hogy már nem ő a védőnő, csak a szomszéd lányoktól tudom. Most sem mondta, hogy miért nincs a rendelőben a doktornővel együtt, ahogy máskor, csak odaköszönt, ránézett Gergőre és mosolyogva kérdezte, hogy mennyi répát eszik. Mármint Gergő. Mondtam, hogy mostanában elég sokat, mert szereti. Kibökte, hogy azért kérdezte, mert szerinte sárga Gergő bőre. Meséltem Skype-on anyunak, aki azt mondta, hogy sárga a védőnő feje. :) Hát, szerintem is, úgyhogy ennyiben maradtunk. Továbbra sem tömöm Gergőt répával meg sütőtökkel (ami a védőnő szerint a másik sárgaságot okozó cucc), de nem is vonom meg tőle.

Tehát a gyerekem kövér és sárga. Igazán kedvesek. Lelki szemeim előtt megjelent az M&M's sárga csokigolyója, ami valóban kövér és sárga. Mivel Gergő egyáltalán nem hasonlít rá, egyik tulajdonság sem jellemző rá, és kész.

Hosszügyileg megint érdekes eredmény született, pedig csaltam is. Az új védőnő (a változatosság kedvéért ez is Kati, mint az előző) engem kért meg, hogy tegyem Gergő fejét a mérőcucc felső végéhez, én nem nem nyomtam neki. Amikor közölte, hogy 71 cm, némán bólintottam, elnyomtam egy mosolyt. Két variáció van: ők tévednek vagy mindenki más. A mindenki más alatt értem a gasztroenterológia dolgozóit, akik 69 cm-nek mérték Gergőt 6 hónaposan, és az összes babaruha gyártó céget, mivel a 74-es bodyk némelyikét már csak mély dekoltázsképzés árán tudom összepatentolni. Azt elfogadom, hogy vannak elméretezett babaruhák, de azt nem, hogy az összes ilyen lenne. Az pedig elég fura, hogy lenne, hogy egy 71 cm-es babának a 80-as ruhák az igazán kényelmesek. Van olyan ruhája is, ami 80-86-os, de az tényleg el van méretezve. :) Azt pedig csak csendben jegyzem meg, hogy jó ideje lelóg a 70 cm-es pelenkázófeltétről. :)

Ha már lejegyeztem a testi méreteket, álljon itt az is, hol tart 10 hónaposan. Magabiztosan áll. A bútorokat fogva végigsétál mellettük. Integet; kérésre és spontán módon is. A nem szó hallatán heves fejrázásba kezd. Puszit dob. Egyelőre csak kérésre, de szinte minden alkalommal. Megpróbálja utánozni a szavakat, mostanában a labda szót tanulja anyutól, de még csak mi ismerjük fel, mi is akar lenni. Hosszú percekig eljátszik egyedül, csak legyen valaki a közelében. Éjjel nem alszik, vagyis nem nagyon. Fürdés után a kiságyban kezdi az alvást, éjfélig kel egyszer vagy kétszer, ilyenkor többnyire visszatehető a kiságyba. Néhány hete azonban a hajnali ébredés után annyira felületesen alszik vissza, hogy ha megpróbáljuk a kiságyba tenni, felébred és visít. Néhány sikertelen próbálkozás után beköltözöm hozzá a szobájában lévő nagyágyra, és ott alszunk kettesben reggelig. Igen, tudom... Ellenkezik minden elvemmel, de ez van. Ha másképp csinálom, senki sem alszik. Se mi, se a szomszédok, de talán a kerület sem...