2011

Tegnap elkezdtem egy jó kis 2011-es összefoglalót, aztán valamiért abba kellett hagynom. Most folytatnám, de elveszett, pedig többször is maceráltam a mentés gombot. Akár tekinthetném jelnek, miszerint annyit sem érdemel az elmúlt év, hogy megemlítsem. Lehet. Mivel volt jó dolog is, nem foglalkozom a blogspot lelkiállapotával, csakazértis megírom ezt a bejegyzést. Nahát.

Abszolút a jó dolgok közé tartozik Gergő érkezése. Még nincs 1 éve velünk, de nehéz visszanézni a korábbi életemre/életünkre. Korábban ismeretlen dimenziók tárultak/-nal fel általa, rengeteget tanulunk tőle magunkról és a világról. Új képességeket fedezünk fel magunkban és egymásban. Nem mindig rózsaszín felhőkön visz az út; olykor elfáradunk, türelmetlenek, tanácstalanok és kétségbeesetten vagyunk, de azt hiszem, elég jól haladunk. :)

A rossz dolgokról hosszabban tudnék írni, mert volt bőven. Megpróbálom rövidre fogni, mert csak annyi időm van, amíg Gergő alszik. Nem kockáztatnék egy újabb elszállást. :/ Alapvetően egyetlen dologra vezethező vissza 2011 összes negatívuma: erre a tarthatatlan helyzetre, amit kialakítottak. Nem kialakult, hanem kialakították. Nem csak úgy megtörtént. Ott tartunk, hogy elég volt. Kalitkában vergődünk, mert bizonyos anyagi és érzelmi dolgok erősen idekötnek minket, de komolyan szóba került már a szökés. Elméleti a kérdés, mert nagyon sok tényező miatt maradnunk kell (egyelőre), de lassan azon is megegyezünk, hova menjünk. Péter Németországot dobta be elsőként, én Írországot, mert ha már külföld, ott legalább vannak (még) ismerősök. Péter folytatta Skóciával, Svájccal, én maradtam Írországnál. Tovább gondolkoztam a dolgon, és arra jutottam, hogy tulajdonképpen nem az a legfontosabb, hogy milyen nyelven beszélnek körülöttem, hanem a család viszonylagos közelsége. Bedobtam Bécset, esetleg egy eddig ismeretlen települést a határ mellett. Így a kecske is jóllakna és a káposzta is megmaradna, mert elszabadulnánk innen, mégsem lenne különösebben nehéz a családegyesítéses találkozások megszervezése. Nem nehezebb, mint most. Itt tartunk... 

Ami pedig a fogadalmakat illeti, mi is megtettük a magunkét. Péter nem vesz kólát, én meg chipset. Eddig sem vettünk belőlük tonnaszámra, de mostantól annyit sem. Bacardi-Cola bejátszik, de csak társasággal. :) Chips akkor sem. Jövőre megmondom, hogy sikerült betartani. ;)