Megpróbáltuk. Tényleg megpróbáltuk. Szinte mániákusan ragaszkodtam ahhoz, hogy Gergő a kiságyában hajtsa álomra a fejét. A szent cél érdekében 3 hónapos koráig mi aludtunk a szobájában lévő másfél személyes ágyon ketten Péterrel, hogy mégis közel legyünk hozzá, de nem mellettünk aludjon, hanem a saját helyén. Egész sokáig rendben is volt. Kb. 6 hónapos koráig nyikkanás nélkül végigaludta az éjszakát, mi pedig nem tudtunk hova lenni az örömtől, amiért ekkora mákunk van, hogy a kisebbséghez tartozunk alvás szempontból. Aztán minden megváltozott. Először csak ébredt néhányszor éjszaka, ilyenkor evett vagy nem, de könnyen visszaaludt, probléma nélkül vissza tudtam tenni a kiságyba.
Szeptemberben kezdődött az, ami mostanra durvult el. Anyu elment nyaralni, mi pedig a húgommal ketten és a két kissráccal becelláztunk házőrzőnek. A fiúk nem tudtak velünk tartani, mivel valakinek dolgozni is kellett, így a gyerekekkel kapcsolatos teendők kizárólag ránk hárultak. Mivel fejenként 1 gyerekkel érkeztünk, elég korlátozott volt annak a lehetősége, hogy tudunk egymásnak segíteni a pesztrálásban. Főleg az éjszakék voltak durvák és főleg nekem. Az unokaöcsém már végigaludta az éjszakát, de felébredt, amikor Gergő rékezdett, Közölte a húgommal, hogy Gergő baba sír, aztán aludt tovább. Nekem nem volt ilyen szerencsém. Egyik éjjel akérmit csináltam, Gergő nem óhajtott visszaaludni, magam mellé kellett tenni a nagyágyba, ott elaludt, de a kiságyba nem hagyta magát visszatenni. Azt hiszem, azóta egyetlen éjszaka sem volt, amit végig a kiságyában töltött... Azt hittem, hogy ha letelik a szolgálat és hazajövünk, visszaáll a rend, de nem. Amikor egyik ébredés alkalmával háromszor sikerült visszaaltatni, de a kiságyba háromszor nem sikerült betenni, feladtam; fogtam a párnám és a takaróm, becelláztam mellé a nagyágyra (a szobájában), úgy aludtunk reggelig (néhány evést beiktatva). Következő éjjel hamarabb megtörtem; a második kudarc után költöztem mellé.
Egészen pontosan azóta nem aludtam egy jót. Tudom, még el kell telni néhány évnek, hogy alaposan kialudhassam magam. Nem is kívánok én 8 órát egyhuzamban, lehet kevesebb, és lehet megszakításokkal, de a saját helyemen. Már gondolkozunk, hogyan lehetne megoldani, hogy ne essen-másszon le Gergő a nagyágyról, hogy ott lehessen hagyni. A nagyágyágyat kellene kiságyasítani, de elég bonyolult. Valami kell, mert ez így nem jó. Minden hajnalban költözöm, nem alszom rendesen, mert egyrészt nem kényelmes az ágy (legalábbis nekem... Gergőnek nagyon is az), másrészt annyira nem nagy, hogy jól elférjünk egymás mellett, ha Gergő éppen keresztben óhajt feküdni.
Szóval, elrontottuk, pedig annyira jól akartam csinálni...
Ne add fel, még visszaállhat a régi rend. Néhány hétig Áron is a nagyágyon hajtotta álomra a fejét napközben, a kiságyban nem volt hajlandó. Most viszont megint csak a kiságyban nyomja éjjel-nappal. Éjjel mondjuk sosem hagytam máshol aludni, bár szerencsém van vele, nincs gondja a kisággyal sötétben. Ezt szokta meg, de szerencsésnek vallom magamat, mert ha nem szunyálna ott, akkor én is kénytelen lennék nagyágyazni gondolom.
VálaszTörlésAz éjjeli ébredéseknél meg vigasztaljon, hogy legalább az első 6 hónapban aludtál :-) Én többi mint 8 hónapja nem aludtam 3 óránál többet egyben, mondjuk úgy is nézek ki :-( (bár gondolom ez nem segit, de talán erőt ad :-))
Nekem mindig a kanadaiak mondása jut eszembe: lehetne rosszabb is!