Azt hittem, a tavalyi év utolsó éjszakája volt a mélypont a fogzás-nátha kombó szempontjából. Tévedtem. Most azt mondom, a tegnapi volt az, mert érzésem szerint nem lehet tovább fokozni, de minden lehetséges. Tulajdonképpen lehet rosszabb, mert valamennyit mégis tudtunk aludni.
Egészen jól indult az este. Gergő rekordsebességgel átevezett Álomföldre, 23.30 körül hallatta először a hangját, addig meg sem rezdült a bébiőr. Éppen készültem én is evezni, de mondtam a takarómnak, hogy ne menjen messzire, jövök vissza, csak visszaaltatom Gergőt. Így képzeltem. Ehelyett néhány sikertelen altatási kísérlet után ébresztettem Pétert, hogy akció van, hozza a porszívót, mert Gergő nem kap levegőt a hatalmas mennyiségű cucctól. Mindhárman leizzadtunk, mire végeztünk, de sikerült. Minihősünk egészen megadta magát, amikor végre rendesen elkaptam az orrát a szerkezettel. Csak addig volt baj, amíg bénáztunk, és állandóan beszívta a szerkezet a orrcimpáját. Amint beletaláltam, és elkezdett dolgozni, behunyta a szemét, és némán tűrte a sorsát. Édes. :*
Azt hittem, ezzel már jók leszünk, és újra megpróbáltam elaltatni. Semmi. Felült és közölte, hogy apppa. Baszki... értem én, hogy jól elvannak, de éjszaka aludni kell, nem játszani. Kitartóan folytattam az altatást, ami egy állandóan felülő gyerekkel elég sziszifuszi munkának tűnt. Amikor háromszor aludt el mellettem, háromszor ült újra föl, én pedig már sírtam a kimerültségtől, átvonultam Gergővel Péterhez, hogy segítsen. Ekkor 1.30 körül jártunk, és még semmit sem aludtam. Valószínűleg gond nélkül végigcsináltam volna az egészet, ha hónapok óta nem hasonló lenne műsor, csak enyhébben. Mivel nem emlékszem, mikor aludtam egy jót, és az utóbbi éjszakák Gergő náthája miatt extragázosak voltak, ott és akkor nem gondoltam, hogy lesz alvás még akkor éjjel. Péter becellázott Gergő mellé, engem meg elküldött a nagyágyra, hogy aludjak valamennyit. Nem ment. Bakker... ott volt a lehetőség, mert Péter foglalkozott Gergővel, de nem tudtam elaludni. Dühös lettem magamra, amiért kihagyom az alkalmat. Ettől sem tudtam elaludni. Hallottam a bébiőrben, hogy Gergő néha felsírt. Ettől sem tudtam aludni, mert hiányzott a kis teste mellőlem és úgy éreztem, ott lenne a helyem vele, mert milyen anya már az olyan, aki horpaszt, miközben a gyereke szenved. Nem bírtam. Átmentem. Felvetettem, hogy talán nálunk melegebb van, és hátha az a baja, hogy fázik. Tesületileg átvonultunk a hálószobai nagyágyra. Az volt a terv, hogy a puha melegben Gergő beájul. Hát, nem... Péter pillanatokon belül bealudt, én végső elkeseredésemben ölbe kaptam Gergőt és úgy csatlakoztattam magamra. Nem telt el sok idő, amikor éreztem, hogy ernyed. Hohó... :) Fészkelődtem kicsit, hogy lássam, mennyire zavarja a mocorgás, és miután meg sem rezzent tőle, óvatosan felkeltem az ágyról ás átvonultam vele a szobájában lévő nagyágyra. Ott még kicsit evett (már fekve), majd bekábult. Régen örültem ennyire valaminek, ha egyáltalán... :) Ekkor volt kb. 2.30... 3.30 körül felébredtem arra, hogy fázom, elszaladtam a takarómért. Gergő erre sem ébredt föl. Reggel 8-ig aludtunk így. Azt hittem, az éjszakai műszak miatt tovább alszik reggel, de úgy látszik, ez csak nekünk volt nehéz...
Ma egész délelőtt nem volt hajlandó aludni. Mondjuk, mostanában nem alszik délelőtt, a napi alvást egyre redukálta. Gondoltam, majd alszik ebéd után. Akkor sem akart. 15.45 körül aludt el, majdnem 2,5 órát aludt egyszeri ébredéssel. Kíváncsi vagyok, mi lesz ma este. Remélem, alszunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése