Pár hónapja elkezdtem szervezni Péter szülinapi meglepetésbuliját. A szervezés elég erős csúsztatás; tulajdonképpen egyelőre annyi történt, hogy meghívtam a barátokat és szavazásra bocsájtottam a helyszínt. Mivel tényleg jóval korábban elkezdtem, valahogy az maradt meg bennem, hogy van még sok időm. A nagy ledöbbenés hétfőn este történt. Alvás előtt nem sokkal a takaró alól pislogtam, éppen olvasni készültem, amíg Gergő alszik (mostanában nagyon rosszul alszik, sokszor ébred, de erről majd később). Néhány hete Péter gépét használom, mert Bubu sztrájkol. Az egyik böngésző az enyém, nem jelentkezem ki mindig a facebook-ból, g-mail-ről. Így történt, hogy bár ő a másik böngészőt használta, a tálcán látta, hogy üzenetet kaptam. Nagyon kényelmesen elhelyezkedtem, egyetlen porcikám sem kívánta a megmozdulást, így megkértem, nézze meg, ki írt. Jelentette, hogy Laci nevű gyerekkori barát kérdezi, él-e még a másnapi meghívás. Micsoda? Január 3-ára? Mi van akkor? Alaposan megijedtem, hiszen abszolút nem úgy terveztem a napot, hogy valaki érkezik, de mivel be nem vallanám, hogy elfelejtettem, mert az milyen ciki már, üzentem, hogy áll a meghívás. Aztán Péter csodálkozva kérdezte, hogy miért kéri Laci a címünket, hiszen már volt nálunk. Na, itt nagyon gyanús lett a dolog. Pörgettem kicsit az agyam, és magam is meglepődtem, hogy végül összeraktam a dolgot. Péter is látta rajtam a megvilágosodást, kérdőn nézett. Konkrétan meg is kérdezte, hogy akarok-e beszélni róla. :) Próbáltam vihogással elnyomni a zavarom, közben belül nagyon szorítottam, hogy kattanjon le a témáról. Végül nem forszírozta tovább, és szeretném hinni, hogy elfelejtette, de nem vagyok benne biztos. Mindenesetre nem beszélünk róla, így megvan a látszata a titoknak. :)
Másnap gyorsan felhívtam Lacit, mielőtt másik csatornán jelentkezne, ahol lebukhatunk, és megbeszéltük, hogy este felugrik. Volt egy kis időnk Péter hazaérkezése előtt, hogy tisztázzuk a félreértést, és átbeszéljük a majdnem lebukást. Az történt ugyanis, hogy Laci elnézte a dátumot. Ránézett a régen kiküldött meghívóra, meglátta a 3-ai dátumot, a hónappal nem foglalkozott. Így esett, hogy majdnem lebuktunk a célegyenes előtt. Persze, lehet, hogy nem csak majdnem, hanem valóban lebuktunk, de Péter nem szól, mert nem akarja elrontani az egészet. Ha így van, köszönöm. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése