Ma délelőtt úgy ítéltem meg, hogy aktuális egy orrszívás. Közöltem Gergővel a tervemet, elővettem a porszívót és az orrszívót. Az utóbbit megmutattam neki, ahogy mindig, és összeszereltem a cuccot. Eddig úgy csináltuk, hogy lefektettem a kanapéra, mellé ültem, határozottan, de nem erőszakosan lefogtam az egyik kezemmel, a másikkal igyekeztem beletalálni az orrába. Az összeszerelés alatt mellettem ült a kanapén. Miután nem riadt meg a porszívó bekapcsolásakor, gondoltam egyet, és nem fektettem hanyatt, hanem ülve próbáltam nekiesni az orrának. Nem bíztam a sikerben, de nem bírtam kihagyni a próba lehetőségét. Meglepődtem, amikor nulla ellenállás nélkül engedte, hogy bevezessem a szipkát (vagy mi ennek a hivatalos neve...) az orrába, és addig tevékenykedjek, ameddig szükségét érzem. Nem tudom eldönteni, hogy megértette az összefüggést az orrszívó és a jól szelelő orr között, vagy belefáradt az ellenállásba. Szeretném azt hinni, hogy az előbbi. Nem kiabálok el semmit, nem is bízom el magam, mert egy alkalom még nem számít rendszerességnek, de reménykedem a legjobbakban. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése