Két hete még lenge ruhában lejtettünk a Városháza felé, tűzött a nap. Múlt héten már nem volt kifejezetten tavaszi idő, bár volt még némi napsütés. Lassan, de biztosan hűvösebb lett. Itt-ott már volt némi hó is az országban, de még nem maradt meg. Ma viszont megérkezett. Nem lakunk a hegyekben, csak elképzelni tudom, arrafelé mi lehet, ha nálunk ekkora a hó. Kora este még havas eső esett, de a földre érve csak a víz maradt belőle. Gondoltam, ez az a nagy hó, amit jósoltak mára. Nagy bátran kint hagytam a ruhákat a szárítón az erkélyen. Elbíztam magam. A Megasztár alatt nem néztem ki az ablakon, rátapadtunk a képernyőre. Aztán kinéztem. Nem voltam benne biztos, hogy jól látok.
Puha fehérség borít mindent. Szeretem. Tetszik. Tudom, hogy ez nem marad meg Karácsonyig, de akkor is örülök neki. Azt csak remélni tudom, hogy a népi bölcsesség szempontjából nem számít, hogy Katalin-nap után közvetlenül leesett a hó. Aznap nem esett, hanem kifejezetten enyhe idő volt. Remélem, az ér! :)
Persze, az erkélyen hagyott száradó törölközőkre is jutott a hóból. Becibáltuk a szárítót, most -jobb híján- az előszobában folytatják, vagy inkább elölről kezdik a száradást. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése