Nem viccelek, tényleg úgy üzemelek, mint egy kisbaba. Tegnap viszonylag normális időben keltem, de mivel a szülésfelkészítő miatt kimaradt a délutáni szunyókálás, estére kidőltem. Pedig volt program bőven: megrendeltük jövő hétre a tortát, szerda lévén Dr. House-t és Született feleségeket néztünk, majd a Heti Hetes vasárnapi adását netről. Péter a középső műsoron, én az utolsón aludtam be. Pontosabban Péter végigaludta, én hunytam kicsit közben. :) Ezt követően beájulás. A szokásos esti forgolódásos-zsibbadásos-mosdójárásos aligalvás után nem keltem korán, de az a borzasztó, hogy ha a gyerek nem matatott volna azon az oldalamon, amin éppen feküdtem, a másik oldalam pedig nem lett volna elzsibbadva, még tudtam volna aludni. Nem lesz ez így jó. Kb. 2 hónapom van arra, hogy erről leszoktassam magam. Azt mégse lehet, hogy megetetem a gyereket, lefekszem, tisztába teszem, lefekszem, alszik, lefekszem... :) Kávét nem iszom, egyéb serkentőt sem, nem tudom, hogy fogom magam tréningezni az ébren maradásra. :)
A héten még nem festettünk. Tulajdonképpen még fel sem dolgoztuk a vasárnapi bulit. Ma sem kezdünk neki -mármint a festésnek-, mert este megyünk az orvoshoz, arra meg készülni kell. :) Elindítottuk a hálószoba-szekrény gyártási folyamatát, azaz beszéltünk az asztalossal és vázoltuk az elképzelésünket. Ennek tükrében talán okosabb volna a hálószoba festésével folytatni, és ha oda bekerül a szekrény, bele lehet pakolni a sok cuccot, aztán jöhet a gyerekszoba. Már megvan a kiságy, "csak" matrac kell, ágynemű és pelenkázó feltét.
A gyerek változatlanul jó fej. Tegnap a szülésfelkészítőn az aneszteziológus csaj buzdította a bandát, hogy tegyünk fel kérdéseket. Éppen mindenki fogalmazta a gondolatait, ellenben enyém gyerek nagyban jelentkezett, igyekezett magára felhívni a figyelmet. Érdekelne, mire volna kíváncsi. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése