Ma este 20.59-kor Gergő 100 napos lett. Egy felnőtt ember életében ez nem sok, alig több 3 hónapnál, Gergőnek viszont egyelőre ez az egész élete. :) Egy pici, nyöszörgő csomagból egy kézzel-lábbal kommunikáló, hangosan kacagó, rétestésztamódra nyúló csöpp ember lett.
Saját egyénisége van. Igen, már ilyen picin. Hiszek abban, hogy létezik velünk született személyiségünk, vérmérsékletünk. Gergő egy csoda, ő a világ legjobb kisbabája, és ezt minden túlzás nélkül állíthatom. Tulajdonképpen születésétől kezdve végigalussza az éjszakát. A néhány kivétel alkalmával jól meg is ijedtem, hogy itt a vége. Nagy félelmem, hogy hirtelen vége lesz a jó világnak, és elkezd úgy viselkedni, mint a többi kisbaba, de szeretném elhinni, hogy egyszerűen ekkora szerencsénk van. :)
Van már olyan, amint nagyon szeret, és olyan is, amit nagyon nem. Szeret lassan, ráérősen enni, gyakran 1 órán keresztül. Nem szereti a meleget. Most, hogy itt a tavasz, próbálom belőni a megfelelő ruhamennyiséget, de nagyon nehéz, mert nem akarom, hogy megfázzon, de azt sem, hogy izzadjon. Múlt héten nedves volt szegénykémnek a háta, összeizzadt a mózeskosárral. :( Ma lekerült róla egy réteg, így a benti szerkója egyetlen hosszú ujjas bodyból és egy kisnadrágból áll vagy egy tipegőből, bár az utóbbit mostanában csak pizsamának hordja. Kifejezetten utálja a cigiszagot. Itt most nem egyenesen a cigarettából érkező füstöt értem, ilyennel gyakorlatilag még nem találkozott, rekordsebességgel tolom el a babakocsit a környékéről. Azt figyeltük meg, hogy nem bírja a cigiszagú embereket. Csalhatatlanul kiszagolja, ha valaki olyan fogja, aki cigizik. Akkor is, ha a nálunk tartózkodás alatt egyáltalán nem gyújt rá. Eddig 4 ilyen emberrel hozta össze a sors, és egyiküknek sem volt hajlandó mosolyogni, csak ráncolta a szemöldökét. Másnak viszont ezerrel szórja a mosolyt. Tegnap a Duna Plazában jártunk, megéheztünk, és amíg mi Péterrel a elpusztítottuk a gyorssegély gyorskaját, Gergő mindenkire rámosolygott, aki elment mellettünk. Kacagott is néha. Imádjuk. :)
Azt mondják, nem elég kövér baba, de azt elfelejtik megjegyezni, milyen hosszú. Némely 62-es cucc már rövid neki és 2-es pelenkát hord. Lehet, az utóbbi nem nagy teljesítmény, nem tudom, más babák mekkorát hordanak ilyen idősen.
Legjobb barátja Tintahal, ez már biztos. Hosszabb útra el sem merek indulni nélküle. Lehet, hogy ő lesz a kiválasztott alvócimbi. Van két morzsikendője (alvórongyi... kinek mi) is, de azokat csak megtapogatja néha, az igazi kedvenc Tintahal. :)
Az elmúlt 100 nap minket is megváltoztatott. Olyan dolgokra vagyunk képesek, amiket nem is gondoltunk. Nem kell nagy dolgokra gondolni, csupán megtanultunk korán kelni, kevés alvással is üzemelni. A héten előfordult, hogy amint Gergő beájult, mi is zuhanyoztunk és mentünk aludni. Éjfél előtt mindketten húztuk a lóbőrt. A két bagoly. :))
Egy fél méternél alig nagyobb csöpp ember teljesen felborította az életünket, mi pedig nem bánjuk. :)
Bak babát kértem, Bak babát kaptam. Bárcsak minden kívánság így teljesülne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése