Ha jól emlékszem, névnapjára kapta Gergő azt a mondókáskönyvet a húgoméktól, amiben többek között szerepel a Mókuska, mókuska kezdetű műalkotás is. Már egy ideje mondogattuk, amikor a húgom felvilágosított, hogy elvileg dallama is van. Felugrottunk a netre, és második találatként kidobott egy elég jó cuccot. (Az első találat egy kislány egyéni feldolgozása, ami roppant aranyos ugyan, de maximum egyszer meghallgatható, utána idegesítő.) Gergő rákattant. Mindössze 1 perces a hanganyag, kicsit sem tartottam viccesnek, hogy percenként kellett újra elindítanom, de megtettem (egy ideig), aztán megtanultuk, és szerencsére Gergő a mi verziónkkal is megelégedett.
Pár nap intenzív mókuskázás után kezdtem baromira unni; szegény pára összes felmenőjének volt valamilyen ősi foglalkozása. Először Péter lett hűtlen a fára mászó jószághoz, Szalóki Ágival próbálkozott. Bejött, tetszett Gergőnek, én mégis valami mást szerettem volna. Nem tudom, milyen keresővel, honnan hova kattintva jutottam el végül Elmohoz, de ez mindegy is. A lényeg, hogy az első próbálkozás sikert aratott, a lelkesedés egyelőre töretlen. A délelőtött gyakorlatilag Elmoval és barátaival töltöttük. Péter iPhone-ját a kanapé támlájához támasztottam, ott még nem éri el a házi minicirkáló, le sem tudja lökni. A nóta kicsivel hosszabb 3 percnél, ami sokkal barátságosabb mókuska 1 percénél. Gergő áhítattal hallgatta, közben csápolt, olykor beleszólt, én közben főzhettem az ebédet.
Valamivel ebéd után Gergő éppen a levezető köreit futotta alvás előtt, amikor csak próbaképpen megnyilvánultam, miszerint Lálálálá lálálálá Gergő's song, mire felpattant, elcaplatott a kanapéhoz, nekitámaszkodott és várta a műsort. :)
Néhányszor még meghallgattuk, aztán elkezdte dörzsölni a szemét. Kérdeztem, hogy menjünk-e aludni, mire elindult a szobája felé, meg sem állt az ágyig. Ott aztán rövid vákuumozás után bealudt. Ennek majdnem 2 órája. Az élet szép. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése