Szombat hajnalban komplett ruhacsere volt. Hiába a 4+-os pelenka, van az a mennyiség és állag, amivel nem bír. Body, pizsama, hálózsák, pléd mind ment a mosógépbe. Akkor még úgy gondoltuk, a fogzás a ludas, simán elmentünk úszni. Utólag azt mondom, baromi szerencsénk volt, hogy nem sercintett Gergő a vízbe.
Hétvégére jöttek a húgomék meg anyu, hogy jól összevonva megünnepeljük a téli név- és szülinaposokat. Gergő alig evett valamit, a legtöbb kajára csak elfordította a fejét, és közölte, hogy nnnyeeeem.A pelenkázások színtere a kád lett, folyt a cucc a combján is. Kapott ropit (ha megette) és sok vizet. Vasárnap estére elmúlt a hasmenés, legalábbis úgy tűnt. Átmenetileg megnyugodtunk, főleg, hogy Gergő este 10-től hajnali 3.30-ig egyfolytában aludt a kiságyában. Ez barátok között is 5,5 óra. Tetszett. Végre aludhattam valamennyit a helyemen. Másnap újból jött a kádjárat és a mosás, de csak egyszer.
Hétfő este 38,6 ˙C-ot mértem Gergő hónaljában (tudom, hogy a fenekében kellene, de próbálja meg azt egy body-pizsama-hálózsák kombóba beöltöztetett, majdnem alvó gyerekkel, aki mondja). Lázcsillapító kúp befigyelt. Alvás. Nem maradt meg a kiságyban, csak éppen annyi időre, amíg megnéztük az NCIS-t. Utána felváltva őriztük az álmát, majd beköltöztem mellé. Napközben szóba került a gyerekorvos meglátogatása, de elvetettük az ötletet, mert a honlapból kiderült, szabadságon van az orvos, ha nem muszáj, nem akartam a helyetteshez vinni. Azért nem akartam kitenni Gergőt az egész tortúrának, hogy aztán azzal engedjen minket haza, hogy adjak neki ropit meg főtt krumplit, és igyon sokat.
Éjjel megint ruhacsere, reggel 38,3 ˙C, úgyhogy kaptuk magunkat, és mégis elmentünk a helyetteshez. 10-kor kezdődött a rendelés, nem sokkal előtte érkeztünk. A váróterem tömve. Klassz. A doktornő késett. Klassz. Elmúlt dél, mire bejutottunk. Bent aztán a megszokottnál is lelketlenebb futószalag fogadott. Értem én, hogy sok beteg van, meg nem is hozzá tartozik Gergő eredetileg, de akkor is. Az egy dolog, hogy alig értettem, mit mond, mert volt a szája előtt egy maszk (értem én, hogy ez fontos, és örülök is neki, hogy használja, de artikulálhatna egy kicsit jobban), de olyan félvállról kezelte a dolgot, ahogy a saját orvos sosem. Tapogatott, hallgatózott, vizsgálódott, végül kimondta: vírus. Klassz. Mondta, hogy tejet ne adjak neki. Kérdeztem, hogy anyatej engedélyezett-e, erre szinte csodálkozva kérdezett vissza, hogy még szopik. Rávágtam, hogy igen, és megálltam, hogy ne szóljak be, mert már nagyon unom, hogy hónapok óta ez van. Komolyan ennyire marslakó valaki, ha a hozzátáplálás megkezdésekor nem kezdi el elválasztani a gyerekét? Gergőnek ugyan már nem az anyatej a fő tápláléka (jelzem, szerencsére, mert néha nem bírnám az iramot), de amíg reggel, este, és valamikor napközben kéri, addig megkapja. Pont. Végül néhány recepttel lettünk gazdagabbak (C vitamin, orrspray), valamint azzal a tanáccsal, hogy adjunk neki Normaflore-t, de erre magunktól (na, jó... anyutól) is rájöttünk.
Azóta jobban van, volt ugyan némi láza, de a kúp segített. A komplett ruhacserék megszűntek. Gergő átvészelte az első komolyabb betegségét. A tavalyi lefogyást és a náthát nem számítom, mert az előbbi nem betegség, az utóbbikor pedig nem kapott gyógyszert.
Éjjel megint ruhacsere, reggel 38,3 ˙C, úgyhogy kaptuk magunkat, és mégis elmentünk a helyetteshez. 10-kor kezdődött a rendelés, nem sokkal előtte érkeztünk. A váróterem tömve. Klassz. A doktornő késett. Klassz. Elmúlt dél, mire bejutottunk. Bent aztán a megszokottnál is lelketlenebb futószalag fogadott. Értem én, hogy sok beteg van, meg nem is hozzá tartozik Gergő eredetileg, de akkor is. Az egy dolog, hogy alig értettem, mit mond, mert volt a szája előtt egy maszk (értem én, hogy ez fontos, és örülök is neki, hogy használja, de artikulálhatna egy kicsit jobban), de olyan félvállról kezelte a dolgot, ahogy a saját orvos sosem. Tapogatott, hallgatózott, vizsgálódott, végül kimondta: vírus. Klassz. Mondta, hogy tejet ne adjak neki. Kérdeztem, hogy anyatej engedélyezett-e, erre szinte csodálkozva kérdezett vissza, hogy még szopik. Rávágtam, hogy igen, és megálltam, hogy ne szóljak be, mert már nagyon unom, hogy hónapok óta ez van. Komolyan ennyire marslakó valaki, ha a hozzátáplálás megkezdésekor nem kezdi el elválasztani a gyerekét? Gergőnek ugyan már nem az anyatej a fő tápláléka (jelzem, szerencsére, mert néha nem bírnám az iramot), de amíg reggel, este, és valamikor napközben kéri, addig megkapja. Pont. Végül néhány recepttel lettünk gazdagabbak (C vitamin, orrspray), valamint azzal a tanáccsal, hogy adjunk neki Normaflore-t, de erre magunktól (na, jó... anyutól) is rájöttünk.
Azóta jobban van, volt ugyan némi láza, de a kúp segített. A komplett ruhacserék megszűntek. Gergő átvészelte az első komolyabb betegségét. A tavalyi lefogyást és a náthát nem számítom, mert az előbbi nem betegség, az utóbbikor pedig nem kapott gyógyszert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése