Ma jött el az agyhártyagyulladás elleni védőoltás ideje. Már megvolt az időpnt, amikor kiderült, Péter ebben az időben Prágában lesz munkaügyben, így anyut érte a megtiszteltetés, hogy eljöjjön hozzánk néhány napra. Mindenki jól jár: ő babázhat kedvére, nekem meg nem kellett egydül vinni Gergőt az oltásra, ott pedig lefogni. Az nekem nem megy. A lefogás. Rossz emlékeim vannak a témával kapcsolatban gyerekkoromból. Örültem, hogy jött anyu.
Tegnap derült ki, hogy milyen jó, hogy jött. Már azt hittük, itt a tavasz, amikor elkezdett esni a hó. Először azt hittük, nem tart sokáig, de még ma is volt belőle, és rá is esett. Ha anyu nincs itt, nem tud elvinni kocsival, sétálhattam volna Gergővel a hóesésben, ami ugyan szép, de kockára fagytunk volna lábzsák ide vagy oda, és abban sem vagyok teljesen biztos, hogy Gergő jól tűrte volna az esővédőt (ebben az esetben hóvédőt) a 30+30 perces úton. Jó volt ez így. Nagyon is.
A váróban most nem voltak sokan. Igaz ugyan, hogy volt egy kis csúszás, ahogy mindig, de nem volt vészes. Gergő egészen jól tűrte a várakozást, pedig a délutáni alvását kellett megszakítani, hogy el tudjunk indulni. Ez rá is nyomta a bélyegét a mai napra alvás szempontjából, ugyanis hiába bólogatott, esett-kelt a fáradtságtól, nem volt hajlandó aludni. Picivel korábbra hoztuk a fürdést, aztán kis fetrengés után kidőlt. Azóta egyszer már kelt, de visszaaludt. Kíváncsi vagyok, milyen lesz az éjszaka, mert mostanában egészen sokat alszik a kiságyban. Éjszaka. Nappal egy pillanatot sem. Már meg sem próbálom betenni. Körberakom párnával, takaróval, ha gurul, puhára esik. A legurulástól egyébként egyre kevésbé félek. Kezdetben ébredéskor sírt, és elindult lefelé az ágyról fejjel, ezért amint nyikkant, tepertem be a szobába. Később ülve találtam az ágyon, esetleg hason fekve a leesésgátlóként funkcionáló paplanon. Tegnap különös dolog történt: állva találtam az ágy mellett. A szokásos ébredési nyekergést produkálta, de ülés helyett állt az ágy mellett. Nem esett le, mert akkor keservesen sírt volna. Egy ideje már le tud jönni az ágyról/kanapéról tolatva, de ébredés után még sosem tette. Nagyfiú. Már beszéltünk róla Péterrel, hogy valószínűleg ő korábban hagyja el a kiságyat és tér át a nagyágyra a szokásosnál. Nem baj.
Az oltásra visszatérve... féltem, napok óta összerándult a gyomrom, ha eszembe jutott. Ez volt az első olyan oltás, amit nem kötelező beadatni, tehát én (mi) határoztam, hogy kiteszem Gergőt az egész procedúrának. Anyu nyugtatott, hogy alig veszi észre, mégis sajnáltam. Anyunak lett igaza. A doktornő ügyesen kihasználta a vizsgálatból és az álmosságból adódó nyűgösséget, egy pillanat alatt beadta a cuccot. Közben fogtam a kezét (Gergőét, nem a doktornőét), de nem mertem odanézni. Pár perc múlva a vérzés is elállt, Gergő szélesen mosolygott a többi gyerekre a váróban.
A meglévő lázcsillapító kúp mellé vettünk Nurofent is a doktornő javaslatára, hogy ha belázasodna, több fegyver legyen a kezünkben, de egyelőre egyik sem kell. Fürdés előtt még hőemelkedése sem volt. Eddig minden oltást lázmentesen vészelt át. A maiból még bármi lehet, de jól állunk. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése