Eperbor

Valamikor a múlt héten találtam a neten a Gőzölgő fesztivál reklámját, amennyiben ezt reklámnak lehet nevezni. Azonnal érdekelt a dolog, gyorsan meg is beszéltem Péterrel, hogy szombat délután benézünk. Az úszás-piac körútról hazafelé az tett helyszíne felé kanyrodtunk, hogy megnézzük, érdeme-e visszajönni. Muszáj volt hazamenni, hogy visszaszolgáltassuk a tortát, legalábbis azt hittük, így lesz. Ehhez képest, miután vártunk néhány órát és a legszebb napsütés elmúlt, észrevettük Eszter üzenetét, hogy este 7 körül jönne. OK, akkor menjünk, de azonnal.

Néhány kör megtétele után végül sikerült leparkolni a Dalszínház utcában, ami ugyan szép séta egy 10 kg-os gyerekkel (picivel több, de régen mértük), de legalább volt hely. Nem tudom, mire számítottam, de nem arra a tömegre, amit találtunk a helyszínen. Elszoktam már az ilyen megmozdulásoktól, meg aztán Gergővel még talán nem is voltunk ilyen helyen. Mindenesetre csak kapkodtam a fejem a figyelmetlenségen és a nemtörődömségen, ahogy az emberek képesek viselkedni. Tudom, egy ideje burokban élek, nem nagyon megyek tömegbe, főleg télen nem. Most kaptam egy adagot a való világból. A helyszín az Erzsébet tér, középen van a tó, korlát nincs. Nem tudom, hányszor kellett nekem pár cm-re megközelíteni a vizet karomban Gergővel, mert néhány kedves ember képtelen volt lépni kettőt, esetleg elnézett a fejem fölött, és ha nem megyek arrébb, fellök... Azt hittem, csak a babakocsik láthatatlanok, de már rájöttem, hogy a kisgyerekek is. Néha még a felnőttek is. Én biztosan...

A rendezvény ettől függetlenül jó volt. Szombaton ugyan csak egy gyors körre volt időnk, mert sokan voltak, fáztunk, és a fürdetési idő is közelített, de kaptam egy forralt bort, kinéztük az érdekes helyeket, és megbeszéltük, hogy másnap nyitásra újra kimegyünk. Így is lett. Ugyan kicsivel nyitás után érkeztünk, de még nem volt nyitva minden. Többek között a chip-es stand sem, pedig az volt az egyik, ami miatt kimentünk. Megkérdeztük, mennyi idő múlva nyitnak, majd a várakozási idő alatt elsétáltunk a forró csokishoz, mert este nem volt kedve Péternek kivárni a sort. Epreset vettünk meg banánosat. Egyik jobb volt, mint a másik. Olyan, amilyennek egy forró csokinak lennie kell: sűrű krémes, de iható. Megszereztük a chisp-et is, amiből Gergő is elmajszolt 1-2 puhább példányt, aztán elindultunk hazafelé. Maradtunk volna, mert gyönyörű idő volt, és még nem volt tömeg, de nem volt idő. Ez egy ilyen hétvége volt. Máskor meg nincs semmi...

Az eperborról szeretnék még néhány szót ejteni, mert az valami isteni volt. Nem volt drágább a többinél, akkor meg már úgy voltam vele, hogy másmilyet már ittam. Nem akartam elázni, Gergő miatt nem is nagyon lett volna szerencsés, de egy kis pohárral belefért. Ilyen finom forralt bort még nem ittam. Olyan volt, mintha alkoholos gyümölcstea lett volna. Eltettem a szórólapjukat, hátha... :)

Jó volt kimozdulni, de szerintem nem mostanában lesz, hogy Gergővel ilyen helyre megyünk, hacsak nem délelőtt vagy napközben. Szombat este menni óriási hiba volt. Nem is tudom, mit hittünk...