Péklapát

Tegnap este szívesen tarkón vágtam volna egy péklapáttal azt az apukát, aki egyik kezében sörösdobozt szorongatva (és gyakran belekortyolva) segített az óvodáskorú gyerekének a mászókán való feljutásban.

Ez normális, és nekem kellene alacsonyabbra tenni az ingerküszöbömet?!

Pfff

Azért az elég rosszul tud esni, amikor 22.10-kor már harmadszorra sem sikerült az altatás, a nappaliban megy az autókázás, és eszembe jut, hogy még vár rám a teregetés, és sírásra áll a szám, azt mondja, hogy ne sírjak. Kérdezem, hogy miért. Valami kedvességet várok, de helyette azt kapom, hogy azért ne sírjak, mert nincs rá okom.

Az élet szép

Régen csináltam már ilyet, éppen itt volt az ideje.

Döbbenet, hogy milyen gyorsan változnak körülöttünk a dolgok azáltal, hogy Gergő egyre jobban kommunikál. Gondolkoztam, hogy vajon ez való-e ide, de úgy döntöttem, igen, mert ez jó. :) Egyre több dolgot, tárgyat és személyt nevez nevén. Imádom, ahogy mondja a szavakat. A kedvenceim: Évi, Pööszi (Percy), csúúsz (csúszda), autó. :)

Nemsokára lesznek mennyezeti lámpáink. Nem csodaszép csillárokra kell gondolni (olyan nem is kellene), csak párszáz forintos cuccról az IKEA-ból, de lesznek. Lassan sikerül elfogadtatnom Péterrel, hogy egész életünkben nem várhatunk a lottóötösre a lakberendezéshez. :)

Tegnap este végre megrendeltük Gergő őszi-téli-tavaszi zárt cipőjét. Már csak egy csinos hótaposó kell, és jöhet a tél.

Házi készítésű chocolate chip cookie. :)

Tejes kifli. Isteni tejes kifli. Nem tudok elég hálás lenni Partnak, hogy megosztotta. :* Azóta csak ezt esszük, vagy ennek valamilyen továbbfejlesztett verzióját. :)

Minimális esti vergődés után Gergő 21.30 körül már aludt, és ugyan egyszer ébredt hajnalban (nem túl korán), de reggel 8-kor kelt csak fel. Arra ébredtem mellette, hogy nagyban megy a kopácsolás a gyárépületben, amit csak 7-kor szoktak elkezdeni. Már azon is meglepődtem, hogy 7-ig aludt, de igazán akkor esett le az állam, amikor kiderült, hogy 8 óra van. :)

Toplistás étel lett a lencsefőzelék. Örülök neki, mert mindenki szereti.

Hétvégén Kaposvár. Várom.

Sapka, kabát, repülő

Vergődünk, hogy mi legyen az úszással. Szeretnénk együtt mozdulni vagy maradni Sáráékkal, de nem tudjuk, mi legyen. Van az, hogy a jelenlegi hely mindkettőnknek kezelhető távolságra van, alapvetően szeretjük. A baj az, hogy a nyári leállás óta baj van a kazánnal vagy a vízmelegítővel (vagy tudom is én már, mivel). Elvileg szeptemberben megjavították (vagy kicserélték), emiatt lemondták a tervezett első órát (mert még nem működött rendesen). A következő héten sorra kivették a gyerekeket a medencéből idő előtt, mert hideg volt a víz. Gergő is fázott, pedig már jó ideje nem fürdetjük meleg vízben, hanem zuhanyzik (ő akarja, nem mi erőltettük... nyaralás alatt rákapott, amikor nem volt kád). Legutóbb szombatról áttették vasárnapra, aztán kiderült, hogy egyedül lennénk a csoportban, ezért kérték, menjünk később. Nem mentünk. Helyette átszerveztük a programot. Megyünk most szombaton, akkor legalább Sáráék is ott lesznek, és ők is megállapíthatják, hogy hideg a víz, nem tőlünk hallják.

Szombaton azért elmentünk a piacra. Zöldséget, gyümölcsöt és húst szinte kizárólag ott veszek egy ideje, csak banánt veszek máshol, mert azt úgysem kapok az őstermelőknél. Van kedvenc árusom, azaz árusaim: egy kedves siófoki házaspár. A néni sosem emlékszik rám, de a bácsi igen. Néha beszélgetünk is. Ez jó.

Nem vettem sok mindent, gyorsan végeztem, úgyhogy beugrottam az Allee-ba, hogy amíg Gergő alszik a kocsiban Péterrel (hiába maradt ki az úszás, a piac előtt bealudt a kocsiban), megnézem a C&A és a H&M kínálatát, hátha más az árukészlet, és találok sapkát. Sajnos, nem nyertem. Volt sapka, de mind melegebb, vagy kisebb. Ha már ott voltam, megnéztem a téli kabátokat is, hogy ha van, akkor visszajövünk érte, ha Gergő felébredt vagy egy másik nap. Éppen a H&M-ben szemeztem egy helyes zölddel, amikor hívott Péter, hogy Gergő felébredt. Gyorsan mondtam, hogy siessenek, mert találtam valamit, meg kellene nézni.  Péter leszavazta a kabátot, észérvekkel meggyőzött (egészen pontosan azzal, hogy az 50%-os kupon a C&A-ba szól), úgyhogy visszamentünk a C&A-ba, és ott egy olyan kabátot talált Péter, amit én nem is láttam, amikor ott voltam. Tökéletes.

Ha nagyon akartuk volna, tudtunk volna menni vasárnap úszásra, de annyira nagyon nem akartuk. Sok dolog szólt ellene. Ha következő csoportban nagyobb gyerekek vannak, az nem az igazi Gergőnek. Az azutáni csoport pedig 10.30-kor kezdődik, ami megint nem jó, mert akkor Gergő már nyűgös. Nem mentünk. Helyette kimentünk a hidegkúti vitorlázó repülőtérre. Sára apuja kapott a szülinapjára egy repülési lehetőséget, és kimentünk velük, hogy a gyerekek pörögjenek egymással. Kis túra után értünk oda. Nem vagyunk edzésben, kicsit kimerültünk, de megérte. Nem vagyok egy nagy repülős, ezek a kisgépek meg végképp nem hoznak lázba, de nem bántam meg, hogy mentünk. Gergő imádta. Péter is. Nekem sem ártott a kimozdulás. Jó volt. Megbeszéltünk, hogy ősszel megyünk még kirándulni. Nem egész napos gyalogtúrára kell gondolni, nem való az a magunkfajta punnyadtaknak, csak valami közeli túrát (pl. a Normafától az Erzsébet kilátóig). Aztán később lehet nagyobbat is, ha már belejöttünk. Ki tart velünk? :)

Hírességek

Délelőtt Péter el tudott egy kicsit szabadulni, úgyhogy ebédfőzés helyett az Aréna Plázában találtuk magunkat. A cél az volt, hogy vegyünk Gergőnek egy őszi-tavaszi sapkát. Vastag, kötött, téli van neki dögivel, de a vékonyabbakat mind kinőtte. Gondoltuk, a C&A-ban vagy a H&M-ben találunk valami szépet.

Először a H&M-ben néztük szét, és bár találtunk néhány igazán édes dolgot, üres kézzel jöttünk ki. A feltételeknek megfelelő sapka egyáltalán nincs.

Mivel közeledett Gergő ebédideje, és a kajáldák pont útba estek, letáboroztunk. Lencsefőzeléket vettem, mert egyrészt régen evett Gergő főzeléket, másrészt azért, mert jó. Mellé rántott hagymakarikákat kértem, mert abban biztos voltam, hogy abból elkap párat, ha a lencse nem is jön be. Azt hiszem, mostanában nem kellene lottóznom, mert pont fordítva történt: nem tudtam elég gyorsan tolni a szájába a lencsét, a hagymakarikát pedig csak megnyalta, bele sem harapott.

Ha Gergő teletömte a pocakját, nincs az az isten, ami az asztalnál tartja. (Tudom, ezen van még mit csiszolni, de nem hiszem, hogy aggódnom kellene.) Megfogta a kezem, és húzott volna sétálni, de mivel én voltam a soros az evéssel, átadtam a lehetőséget Péternek, aki boldogan vállalta, Gergő pedig elfogadta a cserét. Elmentek mozgólépcsőzni. Az most nagy kedvenc. :)

Amikor újra egyesült a család, megnéztük, mit árulnak a C&A-ban. Basszus, ott sem volt megfelelő sapka. Azaz ez így nem teljesen igaz, mert lett volna, csak éppen bébiméretben. Hát, basszus és megint basszus... Nagyobb gyereknek nem fázhat a feje ilyenkor, amikor a téli sapka még túlzás? Nem sok ötletünk van már sapkaszerzési ügyben. Azt hiszem, nincs más hátra, a Brendonban kell egyet venni. Nem szívesen, mert  szerintem vérlázítóan drágák a ruhák. Néhány babacucc ott a legolcsóbb (matracot és pelenkázó feltétet is ott vettünk, és időnként elég jó pelenkaakciójuk van), de a ruhák nagyon drágák. Valami viszont kell, mert hideg van.

Sétálgatás, nézelődés, evés közben két hírességgel is találkoztunk. Egészen pontosan csak egy volt igazi, a másik kamu, de a megszólalásig hasonlított az eredetire. Konkrétan -majdnem- együtt ebédeltünk Cristiano Ronaldoval és Győzivel. :) Azért csak majdnem, mert az egyik másolat volt, a másik pedig utánunk érkezett a Főzelékfalóba, de amikor kerestem a mozgólépcsőzőket, elmentünk egymás mellett. Nyilván nem meglepő, hogy Győzi volt a Főzelékfalós, és CR a kamu. Annyira élethű másolat volt, hogy amikor először megláttam, felkaptam a fejem, pedig CR egy kicsit sem jön be. Péter és Gergő mögött ült le a barátnőjével, velem pont szemben. Nagyon erőlködnöm kellett, hogy ne bámuljam, pedig mondom, hogy nem jön be CR, így ez a srác sem. Zavarbaejtően hasonlított, és a hajával meg az öltözködésével egy picit rá is segített. Ha nagyon akarom, akkor ott találok hibát, hogy kicsit sem feltűnősködött. Tulajdonképpen ez nem hiba, mert nyilván eszébe sem volt hasonlítani CR-re. Az is lehet, hogy baromira unja, hogy mindenki hozzá hasonlítja. Mondjuk, én is utálnám, ha CR-re hasonítanék. :)

Mindennapok

Még nem sikerült felvenni az új ritmust. Főleg úgy, hogy naponta változik. Hétfőn Gergő úgy döntött, úri luxus a délutáni alvás, ezért egész egyszerűen kihagyta. Úgy éreztem, elég jól kezeltem a helyzetet, mert úgy döntöttem, nem húzom fel magam. Tettem a dolgom, rendezkedtem, vártam anyuékat. Közben telefonált egy barátnőnk, hogy felugorna, ha nem bánjuk. Nem bántuk.

Amikor kinyitottam az ajtót, és meglátott, kiszaladt a száján, hogy milyen fáradt vagyok. Basszus... Ennyit arról, hogy milyen jól álltam a sarat. Azt hittem, ha ébren maradtam, és nem estem össze valahol a padlón, akkor kívülről sem látszik, hogy kivagyok, mint a disznó. Tévedtem. Azt hiszem, be kell vezetni némi sminket itthonra is, hátha valaki felugrik váratlanul. Esetleg az orromra biggyeszteni egy napszemüveget, de az elég idétlen a lakásban. Mondjuk, a fullsmink is idétlen a mackónadrággal...

Szerencsére Gergő nagyon ért hozzá, hogyan vonja el a figyelmet a napi problémáktól. Igaz, hogy össze-vissza alszik, de legalább nagyon édes, amikor ébren van. 10-20 percig egyfolytában képes magát lekötni valamivel, ami érdekli. Ha ez sokszor a konyhaszekrény tartalma, akkor az. Bánom is én, csak szórakozzon, játsszon! :) Persze, nem úgy van az, hogy egész nap az van, hogy ő játszik, és meg teszem a dolgom, mert azért alapvetően nagyon is társasági lény ő, és ez így van jól. Mindent meg kell nézni, utána illetve vele kell csinálni.

Utánoz. Szavakat, gesztusokat, mozdulatokat. Némelyiket nem is tudom, honnan veszni. Néhány nevet már tud mondani, a többire halandzsázik valamit, vagy nemes egyszerűséggel közli, hogy néni vagy bácsi. Ebben viszont sosem téved; legyen a bácsinak bármilyen hosszú haja, nem egyértelmű ruházata, ő tudja, hogy bácsi. A néni lehet bármilyen férfias arcú és mozgású, akkor is néni. Lehet, ő hamarabb felismeri az illető nemét, mint mi. :)

Egyre önállóbb, egyre több dolgot akar egyedül csinálni, nekem meg vérzik a szívem, mert tudom, hogy nem sok van már a közös időből, amikor minden percben tudom és látom, hogy mit csinál. Basszus... befigyelt egy gombóc a torkomba, abba is hagyom ezt, mert nem akarom végigbőgni az alvásidejét...

Zúg

Altatás közben iszonyú zajra riadtam. Csukott ablaknál olyan erősen hallatszott, mintha egy óriásgép akarna felszállni közvetlenül a ház mellett. Miután Gergő elaludt, kimentem az erkélyre, hogy azonosítsam a zajforrást. Csak az irányt tudtam belőni, de Péter -nyilván :)- tudta, mi van arra. Szennyvíztisztító. Klassz.

Amikor bőven 10 óra után is eszelősen zúgott, Péter felhívta a zajvonalat. Felkészített, hogy a pasi esetleg fel akar majd jönni zajszintet mérni, de nem volt rá szükség. Szerintem még Piliscsabán sem tudnak tőle aludni. :S Akkor telefonált a pasi, amikor megindult az objektum felé, és akkor is beszéltünk vele, amikor odaért. Minden alkalommal fellélegeztünk, amikor csend lett, de mindig kiderült, hogy csak szünetet tartottak.

Közben Péter ironikusan megjegyezte, hogy ugyan mi történne, ha nem zúgatnák a gépeket. Talán elöntené a várost a sz.r?

Nemrég telefonált a zajvonalas pasi. Kiderült, hogy bármilyen szomorú, de Péternek volt igaza. Valami eldugult, és csak este tudják tisztítani/javítani, amikor kevesebb szennyvíz áramlik. Tehát ez kb. így lesz egész éjjel.

Annyira klassz. Nincs Sziget. Nem nyírják a füvet az egyesületben. Éjjel szünetel a napközben már megszokottá vált betontörés. Nem hallani semmit a Hajógyári-sziget felől. Kivételesen lehetne egy csendes esténk, erre befigyel ez.

Vizafogó, én így szeretlek

Nyűgös napok

Szinte alig írtam le, hogy új rendet vezetett be Gergő, máris felborult. Ez a hét valami borzalom volt eddig. Szeretném azt hinni, hogy a lehűlés közeledtét érezte meg. Jó lenne, mert akkor vége lenne, de nem biztos. Délután vagy alszik, vagy nem. Este nehezen alszik el, éjjel többször ébred, ilyenkor általában nem lehet kikommandózni mellőle, vagy csak nagyon nehezen. Péter reggelente korábban kezdett, buktam a relaxálós időmet. Közben az én fejemen is ül a front; fáradékony, türelmetlen, ingerült vagyok, és ezt minimálalvással nehéz kordában tartani. :(

Hétfőn jelenésünk volt a kiszemelt óvodában. Tisztában vagyunk vele, hogy korai, de mivel nem tartozunk az óvoda körzetébe (alig pár utca, de akkor is...), úgy gondoltuk, időben elkezdünk törleszkedni. Mindkettőnknek nagyon jól megy ez, nem hagyhatjuk az utolsó pillanatra. Egy kedves ismerősünknek  (Kata) mindkét gyereke ide járt (a nagyobb most lett iskolás). Megbeszéltük vele, hogy hétfőn találkozunk az óvoda előtt, amikor begyűjti a lányát. Gyalog mentünk, mértük az időt. Erősen kilépve 20 perc alatt ott voltunk, ami szerintem egészen jó. (Ennyit simán kell sétálni a lakótelepen anyuéktól az óvodáig, és ott csak az az egy van.) Kívülről is elég tetszetős az óvoda, de belülről talán még szebb. 2 éve lett felújítva, rendezett, átlátható. Külön tetszik, hogy nem egy nagy öltöző van, hanem 2-3 csoportnak van egy öltözője.

Kata bemutatott minket annak az óvónőnek, aki most nagycsoportosai vannak, azaz ha Gergőt szeptembertől be kell íratni, akkor sanszosan hozzá kerül. Méhecske csoport. Aranyos. :) Az óvónő is kedves, legalábbis abból, amit láttam belőle. Nem volt sok ideje, csak annyit tudott mondani a kérdésünkre, miszerint Gergő járhat-e hozzájuk szerinte, hogy a legjobb megoldás a körzetesítés lenne. Közben Gergő beszabadult a terembe, ahol éppen az ágyakat pakolta az egyik óvónő vagy a dadus. Olyan természetesen viselkedett, mintha az ó csoportja lenne. A gyerekek kedvesek voltak, befogadták, nem küldték ki a kisbabát. :) Ez volt a pont, ahol Pétert végleg megvette az óvoda, ha előtte nem történt volna meg.

Bementünk Katával a lánya csoportjához is. Ők jövőre ballagnak, azaz ha 3 éves kora után kell beíratni Gergőt, akkor ebbe a csoportba van esélye bekerülni. Szívecske csoport. Ez is aranyos. (Nem mondanám mindegyikre, hogy aranyos, mert pl. a Mákvirág csoport nem tetszik. Nyilván nem dobnám vissza, ha az lenne az egyetlen esély a bekerülésre, de szerintem nem aranyos.) Az óvónő kedves, mosolygós, lelkes. Gergő megvette kilóra. :) Biztatott, hogy több olyan gyerek is van, aki nem illetékes területileg. Kérdezte, hogy ha nem az óvoda körzetében lakunk, akkor hol. Felcsillant a szeme, amikor kiderült, hogy a kerületen belül, csak annyira nem közel, hogy ehhez az óvodához tartozzunk. Szerinte sima ügy. :)

Felmentünk az emeletre a vezető óvónőhöz. Nem volt ideje, csak annyira tudott kijönni, hogy megbeszéljünk egy másnapi időpontot. Érzésem szerint elég kimért volt, de nem tudtam eldönteni, hogy nekünk szólt vagy csak az időhiány miatt.

Másnap visszamentünk. Korábban indultunk, hogy ne kifulladva érkezzünk. Úgy döntöttem, hogy az időhiányra fogom a hétfői kimértséget a vezető óvónő részéről, mert egészen másmilyen volt. Kedvesen mosolygott, végighallgatta a problémánkat, és bár nem biztatott annyira, mint a kilóra megvett óvónő, azt sem mondta, hogy nem érdemes megpróbálni. Tényeket közölt. Sok a gyerek a körzetben, most is teljes létszámmal üzemelnek. Azt javasolta, hogy áprilisig várjunk, addigra kiderül, hogy milyen változások lesznek, azaz jövőre vagy csak azután kell Gergőt beíratni.

Áprilisban lesz a nyílt nap, ami minden évben van, és tavaly már el akartunk menni, de a védőnő lebeszélt, hogy csak az új csoportot kapó óvónők vannak ott, meg egyébként is korai. Már bánom, hogy hagytam magam. Nem is értem, hogy sikerült. A vezető óvónő sem értette, hogy miért mondott ilyet, mert állítólag mindenki ott van, és ebből a szempontból nincs olyan, hogy korán. A következőre elmegyünk, akkor már azt is tudjuk, mikor kell beíratni Gergőt. Akkor írunk egy kérvényt a kerületi óvodaközpontba, amiben megindokoljuk, miért szeretnénk, ha a kiválasztott óvodába járna Gergő. Végső esetben ott van a körzetesítés, de az csalás és nekem nem tetszik. :( Ha nincs más megoldás, muszáj lesz, mert ezt azt óvodát akarjuk.

Igen, megint bonyolítani kell a dolgokat, anélkül nem tudunk élni. :)

Játszótéri csata

Napok óta érlelődik bennem, hogy írok a múlt heti játszótéri incidensről. Csak leírom, mi történt. Azt viszont -egyelőre- nem, hogy mit csináltam abban a helyzetben, mert pont azt szeretném megkérdezni, hogy ti mit tettetek volna.

1. jelenet: A piros autó
Helyszín: a ház előtti játszótér
Szereplők: Gergő, szomszéd kisfiú (legyen Sz), Sz anyukája (A) és én.

Múlt héten (vagy azelőtt, már nem emlékszem) Gergő örökölt egy lábbal hajtható autót. Az előzőt (szintén örökölt darab) eltörte valamelyik a gyerek a játszótéren. Nem féltem, félreértés ne essék, mindenki azzal a cuccal játszik, amivel csak akar, az viszont rosszul esett, hogy amikor Gergő ráült, és elkezdte volna hajtani, a kezébe maradt a kormány. Ha nem is a gyerektől, de azért a szülőtől jól jött volna egy bocs. Még nem adtuk föl, hogy sikerül a megjavítani, de már éppen azon voltunk, hogy veszünk egy olcsó újat, amikor kaptunk egyet. Gergő részéről szerelem volt első látásra, keresztül-kasul bejárta vele az erkélyt. Levittem a játszótérre is, hogy ha Gergő viszi a másét, legyen csere.

Az első percben összeveszett rajta egy testvérpár, de később sem pihent az autó egyetlen percet sem; a gyerekek kézről kézre adták a kormányt. Gergő folyamatosan követte, éppen merre jár a járgány. Nem bánta, ha más ül rajta, de szerette tudni, merre van. Láttam, amikor Sz a füvön hasított vele a bokor felé (ahol Sz nővére játszott), Gergő pedig ment utána. Sz leszállt, Gergő odaért, érzékelte, hogy az autó nincs használatban, és ráült. Sz odaugrott, és közölte, hogy nem ülhet rá Gergő. Ekkor elkezdte mindkét gyerek húzni, Sz hajtogatta, hogy enyém, Gergő pedig nem-nem, és próbálkozott az enyém szóval is. Ezen a ponton gondokozás nélkül elkezdtem magyarázni Sz-nek, hogy ez Gergő autója, és szeretne ő is menni vele, meg aztán éppen üres volt, de nem használt (tudom, hogy azt ígértem, nem írom le, mit csináltam, de ha nem teszem, nem tudom folytatni a sztorit, pedig a java csak most jön). Végül nehezen, de Sz feladta (legalábbis úgy tűnt), Gergő boldogan hajtott fel a járdára. Alig ment pár métert, amikor megjelent Sz, elkezdte rángatni az autót, Gergő szintúgy. A vége az lett, hogy Sz megemelte az autó orrát, Gergő pedig lefordult róla. Ha nem vagyok ott, frankón beveri a fejét. A ekkor ért oda kiabálva.

2. jelenet: A sárga motor
Helyszín: a ház előtti játszótér
Szereplők: Gergő, Sz, Sz apukája (A) és én.

Gergő hosszú percekig játszott a játszótér mellett egy idősebb testvérpárral (imádja a nagyobb gyerekeket), közben érkezett egy távolabb lakó kisfiú egy motorral, amire Gergő felpattant. Mivel ők a másik játszótérre járnak, csak elmennek mellettünk, kértem Gergőt, hogy adja vissza a kisfiúnak a motort, és felhívtam a figyelmét a közelben pihenő motorra (ismerős kislányé). Szó nélkül felpattant (kicsit meglepődtem, hosszabb könyörgésre számítottam), és átült a másik motorra. Még igazán el sem indult vele, amikor megjelent Sz, és az autós jelenethez kísértetiesen hasonló módon elkezdte rángatni a motort Gergő alatt. Én mondtam, amit mondtam, közben láttam A-t közeledni, aki megsemmisítő pillantást vetett rám (legalábbis úgy éreztem), majd elcibálta onnan Sz-t.

Nyilván egyik alkalommal sem álltam ott szótlanul, de azt később írom meg, hogyan próbáltam megoldani a helyzetet. Először tőletek szeretném megkérdezni, szerintetek mi a teendő ilyen esetben.

Nem tudom, számít-e, de Sz egy háromgyerekes család középső gyereke, az egyetlen fiú, és 1 évvel idősebb Gergőnél.

Óvoda, miegymás

Ma és tegnap voltunk a kiszemelt óvodában. Tetszik. Írok majd bővebben is, főleg később, ha érdemben is lesz miről. Rettenetesen fáradt vagyok. Éjjel alig alszom, mert ha egyszer Gergő felébred és sikerül visszaaltatnom, általában nem mozdulhatok mellőle, mert arra felriad. Hurrá. Imádom, hogy hozzám bújva (sokszor elég, ha csak hozzámérhet) alszik, de én ilyenkor nem alszom rendesen, mert egyrészt csak elkapok egy párnát, ami nem az Én Párnám, másrészt olyan pózban alszom, hogy minél kevesebb helyet foglaljak el, ez nagyjából vigyázzállást, azaz vigyázzfekvést jelent. Kifacsarva ébredek. Az utóbbi 2 nap Péter nagyon korán kezdett dolgozni, nem vonulhattam el relaxálni ébredés után, séta az óvodába oda és vissza; ma ugyanez annyival kiegészülve, hogy Gergő délután nem volt hajlandó aludni, Péter nyakában aludt el az óvodából hazafelé kb. félúton.

Most alszik, akár pötyöghetnék, de annyira készen vagyok testileg és agyilag egyaránt, hogy ezt a bejegyzést is komoly erőfeszítés árán tudom megírni, mert nem forog az agyam, lecsukódik a szemem... Azt pedig csak elképzelni tudom, mi vár ránk ma este. Kb. 1 órája aludt el Gergő. Ha hozza a szokásos 2,5-3 órát, akkor igen nagy bajban vagyunk...

Őszi rend

Pár napja új napirendet vezetett be Gergő. Továbbra is 6 óra körül kezdi a napot, ez nem változott. Ezután Péter veszi át a stafétabotot, amíg én próbálom összeszedni magam (úgy egyeztünk meg, hogy enyém az éjszakai műszak, cserébe Péteré a reggel, én meg kapok egy kis időt). Ez sem változott, mert egy ideje már így van. Annyi változás történt, hogy pár hete nyitott ajtónál űzöm a relaxációt, hogy Gergő szabadon bejöhessen, magához vegyen némi táplálékot. Ellenkező esetben 5 percenként rácsapott az ajtóra, és hangosan anyázott. Jó ez így.

7-8 óra között indul a közös családi reggel. Reggeli, kávé, Gergőnek tejhab, fürdőszoba, pelenkacsere, átöltözés. Régebben akkor locsoltam, amikor érkezésem volt rá, de igyekeztem délelőtt elintézni, amíg nem tűz a virágokra a nap. Az utóbbi időben ez is a reggel/délelőtt részévé vált. Átöltözés után megyünk az erkélyre, meglocsolom az összes virágot. Gergő ilyenkor asszisztál vagy autózik egyet. Ha minden virág ivott, Gergő marad még az erkélyen, én pedig attól függően, hogy száradt-e éjszaka ruha, leszedem őket, vagy bemegyek főzni. Közben rohangálok a konyha és az erkély között. Jó móka, de legalább edzésben vagyok... valamennyire. :)

Muszáj időben elkezdeni a főzést, mert 11 órára készen kell lenni. Legkésőbb 11.30-kor Gergő jelzi, hogy ő aludna. Ha időben készen lett az ebéd, akkor eszik (pl. ma bevágott 5-6 mini almás palacsintát házi málnalekvárral). Ha nem, eszik később, de 11.30 körül akkor is elhúz a konyhapult mellől, ha még dolgom van ott.

Megfogja a kezem, vezet a szobája felé. Közben megáll, kinyomja a tévét (ha eszébe jut, akkor a videón keresztül érkező hangot is), majd vezet tovább. A szobában intézkedik, hogy csukjam be az ajtót és az ablakot, felmászik az ágyra, bekészíti nekem a párnát, megpaskolja és közli, hogy ide. Eleget teszek a kérésnek, ő bekajál, elalszik, én kilopózom.

A régi 3-4 óra helyett mostanában 2-2,5-3 órát alszik, mosolyogva ébren. Ilyenkor már nem főzöm, együtt csinálunk dolgokat. Ez aztán lehet közös porszívózás(ha kimondom, hogy porszívó, már megy is, előszedi a sarokból, profi módon húzogatja a padlón, csak annyi hiányzik, hogy be is kapcsolja :D), felmosás (kér egy popsitörlőt, azzal segít felmosni), vagy valami játék (ebből sok van, lehetetlen felsorolni).

6 óra körül megyünk a játszótérre. Azért nem korábban, mert általában majdnem 8-ig maradunk, és az úgy sok lenne egyben, ha korábban mennénk. Mondjuk, ma pont korábban mentünk le, és lehet, hogy megtartjuk ezt, mert nem sokkal 7 után már jöttünk is föl. Egyrészt mindenki hazament a hideg miatt, másrészt vadul elkezdett már sötétedni, Gergő is nyűgös volt.

Játszótér után azonnal fürdés, amíg szét nem szórja a homokot a lakásban. Pizsama, vacsora, fogmosás, mese (ez abból áll, hogy végigmutogatja a kiválasztott könyv(ek)ben a képeket, nekünk pedig szorgalmasan mondani kell, hogy mire mutat. :) Ha megunta, összecsukja a könyveket, fel kell tenni a polcra, kiosztja a puszikat, elfekszik. Ezzel jelzi, hogy feküdjek mellé, összebújunk, ő eszik egy kicsit, aztán előbb-utóbb elalszik. Ez most 8.30 körül történt meg, erősen csodálkoztam, mert ez még úgy is durva, hogy mostanában 9.30 körül szokott elaludni, de ahhoz képest egyenesen elképesztő, hogy nyáron többször kijárkált, néha 11 óra és éjfél között borult el... 9-kor visszatapsolt, vergődött, nem akart enni, csak nyígott. Eszembe jutott a jobb alsó szemfoga, amit meg véletlenül megláttam. Előkaptam a Dentinoxot, egy gombostűfejnyi adagot az ínyére kentem. Mire visszatettem a fiókba, már hason fekve szuszogott.

Most ez a helyzet, és néhány napja ez van. Még szoknom kell, hogy napközben nincs annyi időm tenni-venni, mert ha rosszul kapom el a ritmust, akkor értékes alvásidőt töltök el főzéssel, de nem panaszkodom, mert este meg elalszik időben. Éjjel általában ébred. Az utóbbi két nap brutál volt, mellette ébredtem reggel elcsigázva, mert ha megpróbáltam kiosonni, mindig felébredt. Volt már ilyen, a fogára gyanakszom. Ha így van, akkor nem tart sokáig, addig meg kibírom.

Ha felvettem az új rend ritmusát, megtanultam beosztani az időmet, akkor írok mindenféléről. Most is csak annyit akartam, hogy új rend van, majd jövök, erre itt pötyögök mióta, pedig aludnom kellene, mert tuti nincs olyan szerencsém, hogy reggelig egyfolytában alszik... :)

Fogadj örökbe egy kilométert!

Egy barátnőm oldalát osztom most meg veletek. Az Élménykülönítmény által szervezett futáson vesz részt, a befolyt összeggel a Bátor Tábor Alapítványt támogatják. Nem fogok koldulni, csak ideteszem a linket, aztán mindenki cselekedjen belátása szerint. :)

Nem is szaporítom tovább a szót, a linkelt oldalakon minden információ megtalálható, annál én csak kevesebbet tudok. Futnék én is, ha 1) tudnék futni, 2) volna időm (tudom, ez nagyon béna duma, de tényleg), 3) több nem jut az eszembe, de biztos van. Leginkább az, hogy nagyon nem szeretek futni, sosem szerettem, nem is tudok, nincs megfelelő technikám, pár méter után orvosi segítségre szorulok. :( Helyette támogatom Ágit, ő majd fut helyettem is.

Ági oldala, ahol a megfelelő helyre kattintva akár név nélkül is lehet őt (és ezáltal az alapítványt) támogatni: itt van. (Szerintem lehet név nélkül is, de nem próbáltam, valós névvel futunk... azaz támogatjuk... nem az enyémmel...)