Vergődünk, hogy mi legyen az úszással. Szeretnénk együtt mozdulni vagy maradni Sáráékkal, de nem tudjuk, mi legyen. Van az, hogy a jelenlegi hely mindkettőnknek kezelhető távolságra van, alapvetően szeretjük. A baj az, hogy a nyári leállás óta baj van a kazánnal vagy a vízmelegítővel (vagy tudom is én már, mivel). Elvileg szeptemberben megjavították (vagy kicserélték), emiatt lemondták a tervezett első órát (mert még nem működött rendesen). A következő héten sorra kivették a gyerekeket a medencéből idő előtt, mert hideg volt a víz. Gergő is fázott, pedig már jó ideje nem fürdetjük meleg vízben, hanem zuhanyzik (ő akarja, nem mi erőltettük... nyaralás alatt rákapott, amikor nem volt kád). Legutóbb szombatról áttették vasárnapra, aztán kiderült, hogy egyedül lennénk a csoportban, ezért kérték, menjünk később. Nem mentünk. Helyette átszerveztük a programot. Megyünk most szombaton, akkor legalább Sáráék is ott lesznek, és ők is megállapíthatják, hogy hideg a víz, nem tőlünk hallják.
Szombaton azért elmentünk a piacra. Zöldséget, gyümölcsöt és húst szinte kizárólag ott veszek egy ideje, csak banánt veszek máshol, mert azt úgysem kapok az őstermelőknél. Van kedvenc árusom, azaz árusaim: egy kedves siófoki házaspár. A néni sosem emlékszik rám, de a bácsi igen. Néha beszélgetünk is. Ez jó.
Nem vettem sok mindent, gyorsan végeztem, úgyhogy beugrottam az Allee-ba, hogy amíg Gergő alszik a kocsiban Péterrel (hiába maradt ki az úszás, a piac előtt bealudt a kocsiban), megnézem a C&A és a H&M kínálatát, hátha más az árukészlet, és találok sapkát. Sajnos, nem nyertem. Volt sapka, de mind melegebb, vagy kisebb. Ha már ott voltam, megnéztem a téli kabátokat is, hogy ha van, akkor visszajövünk érte, ha Gergő felébredt vagy egy másik nap. Éppen a H&M-ben szemeztem egy helyes zölddel, amikor hívott Péter, hogy Gergő felébredt. Gyorsan mondtam, hogy siessenek, mert találtam valamit, meg kellene nézni. Péter leszavazta a kabátot, észérvekkel meggyőzött (egészen pontosan azzal, hogy az 50%-os kupon a C&A-ba szól), úgyhogy visszamentünk a C&A-ba, és ott egy olyan kabátot talált Péter, amit én nem is láttam, amikor ott voltam. Tökéletes.
Ha nagyon akartuk volna, tudtunk volna menni vasárnap úszásra, de annyira nagyon nem akartuk. Sok dolog szólt ellene. Ha következő csoportban nagyobb gyerekek vannak, az nem az igazi Gergőnek. Az azutáni csoport pedig 10.30-kor kezdődik, ami megint nem jó, mert akkor Gergő már nyűgös. Nem mentünk. Helyette kimentünk a hidegkúti vitorlázó repülőtérre. Sára apuja kapott a szülinapjára egy repülési lehetőséget, és kimentünk velük, hogy a gyerekek pörögjenek egymással. Kis túra után értünk oda. Nem vagyunk edzésben, kicsit kimerültünk, de megérte. Nem vagyok egy nagy repülős, ezek a kisgépek meg végképp nem hoznak lázba, de nem bántam meg, hogy mentünk. Gergő imádta. Péter is. Nekem sem ártott a kimozdulás. Jó volt. Megbeszéltünk, hogy ősszel megyünk még kirándulni. Nem egész napos gyalogtúrára kell gondolni, nem való az a magunkfajta punnyadtaknak, csak valami közeli túrát (pl. a Normafától az Erzsébet kilátóig). Aztán később lehet nagyobbat is, ha már belejöttünk. Ki tart velünk? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése