Hírességek

Délelőtt Péter el tudott egy kicsit szabadulni, úgyhogy ebédfőzés helyett az Aréna Plázában találtuk magunkat. A cél az volt, hogy vegyünk Gergőnek egy őszi-tavaszi sapkát. Vastag, kötött, téli van neki dögivel, de a vékonyabbakat mind kinőtte. Gondoltuk, a C&A-ban vagy a H&M-ben találunk valami szépet.

Először a H&M-ben néztük szét, és bár találtunk néhány igazán édes dolgot, üres kézzel jöttünk ki. A feltételeknek megfelelő sapka egyáltalán nincs.

Mivel közeledett Gergő ebédideje, és a kajáldák pont útba estek, letáboroztunk. Lencsefőzeléket vettem, mert egyrészt régen evett Gergő főzeléket, másrészt azért, mert jó. Mellé rántott hagymakarikákat kértem, mert abban biztos voltam, hogy abból elkap párat, ha a lencse nem is jön be. Azt hiszem, mostanában nem kellene lottóznom, mert pont fordítva történt: nem tudtam elég gyorsan tolni a szájába a lencsét, a hagymakarikát pedig csak megnyalta, bele sem harapott.

Ha Gergő teletömte a pocakját, nincs az az isten, ami az asztalnál tartja. (Tudom, ezen van még mit csiszolni, de nem hiszem, hogy aggódnom kellene.) Megfogta a kezem, és húzott volna sétálni, de mivel én voltam a soros az evéssel, átadtam a lehetőséget Péternek, aki boldogan vállalta, Gergő pedig elfogadta a cserét. Elmentek mozgólépcsőzni. Az most nagy kedvenc. :)

Amikor újra egyesült a család, megnéztük, mit árulnak a C&A-ban. Basszus, ott sem volt megfelelő sapka. Azaz ez így nem teljesen igaz, mert lett volna, csak éppen bébiméretben. Hát, basszus és megint basszus... Nagyobb gyereknek nem fázhat a feje ilyenkor, amikor a téli sapka még túlzás? Nem sok ötletünk van már sapkaszerzési ügyben. Azt hiszem, nincs más hátra, a Brendonban kell egyet venni. Nem szívesen, mert  szerintem vérlázítóan drágák a ruhák. Néhány babacucc ott a legolcsóbb (matracot és pelenkázó feltétet is ott vettünk, és időnként elég jó pelenkaakciójuk van), de a ruhák nagyon drágák. Valami viszont kell, mert hideg van.

Sétálgatás, nézelődés, evés közben két hírességgel is találkoztunk. Egészen pontosan csak egy volt igazi, a másik kamu, de a megszólalásig hasonlított az eredetire. Konkrétan -majdnem- együtt ebédeltünk Cristiano Ronaldoval és Győzivel. :) Azért csak majdnem, mert az egyik másolat volt, a másik pedig utánunk érkezett a Főzelékfalóba, de amikor kerestem a mozgólépcsőzőket, elmentünk egymás mellett. Nyilván nem meglepő, hogy Győzi volt a Főzelékfalós, és CR a kamu. Annyira élethű másolat volt, hogy amikor először megláttam, felkaptam a fejem, pedig CR egy kicsit sem jön be. Péter és Gergő mögött ült le a barátnőjével, velem pont szemben. Nagyon erőlködnöm kellett, hogy ne bámuljam, pedig mondom, hogy nem jön be CR, így ez a srác sem. Zavarbaejtően hasonlított, és a hajával meg az öltözködésével egy picit rá is segített. Ha nagyon akarom, akkor ott találok hibát, hogy kicsit sem feltűnősködött. Tulajdonképpen ez nem hiba, mert nyilván eszébe sem volt hasonlítani CR-re. Az is lehet, hogy baromira unja, hogy mindenki hozzá hasonlítja. Mondjuk, én is utálnám, ha CR-re hasonítanék. :)