Napok óta érlelődik bennem, hogy írok a múlt heti játszótéri incidensről. Csak leírom, mi történt. Azt viszont -egyelőre- nem, hogy mit csináltam abban a helyzetben, mert pont azt szeretném megkérdezni, hogy ti mit tettetek volna.
1. jelenet: A piros autó
Helyszín: a ház előtti játszótér
Szereplők: Gergő, szomszéd kisfiú (legyen Sz), Sz anyukája (A) és én.
Múlt héten (vagy azelőtt, már nem emlékszem) Gergő örökölt egy lábbal hajtható autót. Az előzőt (szintén örökölt darab) eltörte valamelyik a gyerek a játszótéren. Nem féltem, félreértés ne essék, mindenki azzal a cuccal játszik, amivel csak akar, az viszont rosszul esett, hogy amikor Gergő ráült, és elkezdte volna hajtani, a kezébe maradt a kormány. Ha nem is a gyerektől, de azért a szülőtől jól jött volna egy bocs. Még nem adtuk föl, hogy sikerül a megjavítani, de már éppen azon voltunk, hogy veszünk egy olcsó újat, amikor kaptunk egyet. Gergő részéről szerelem volt első látásra, keresztül-kasul bejárta vele az erkélyt. Levittem a játszótérre is, hogy ha Gergő viszi a másét, legyen csere.
Az első percben összeveszett rajta egy testvérpár, de később sem pihent az autó egyetlen percet sem; a gyerekek kézről kézre adták a kormányt. Gergő folyamatosan követte, éppen merre jár a járgány. Nem bánta, ha más ül rajta, de szerette tudni, merre van. Láttam, amikor Sz a füvön hasított vele a bokor felé (ahol Sz nővére játszott), Gergő pedig ment utána. Sz leszállt, Gergő odaért, érzékelte, hogy az autó nincs használatban, és ráült. Sz odaugrott, és közölte, hogy nem ülhet rá Gergő. Ekkor elkezdte mindkét gyerek húzni, Sz hajtogatta, hogy enyém, Gergő pedig nem-nem, és próbálkozott az enyém szóval is. Ezen a ponton gondokozás nélkül elkezdtem magyarázni Sz-nek, hogy ez Gergő autója, és szeretne ő is menni vele, meg aztán éppen üres volt, de nem használt (tudom, hogy azt ígértem, nem írom le, mit csináltam, de ha nem teszem, nem tudom folytatni a sztorit, pedig a java csak most jön). Végül nehezen, de Sz feladta (legalábbis úgy tűnt), Gergő boldogan hajtott fel a járdára. Alig ment pár métert, amikor megjelent Sz, elkezdte rángatni az autót, Gergő szintúgy. A vége az lett, hogy Sz megemelte az autó orrát, Gergő pedig lefordult róla. Ha nem vagyok ott, frankón beveri a fejét. A ekkor ért oda kiabálva.
1. jelenet: A piros autó
Helyszín: a ház előtti játszótér
Szereplők: Gergő, szomszéd kisfiú (legyen Sz), Sz anyukája (A) és én.
Múlt héten (vagy azelőtt, már nem emlékszem) Gergő örökölt egy lábbal hajtható autót. Az előzőt (szintén örökölt darab) eltörte valamelyik a gyerek a játszótéren. Nem féltem, félreértés ne essék, mindenki azzal a cuccal játszik, amivel csak akar, az viszont rosszul esett, hogy amikor Gergő ráült, és elkezdte volna hajtani, a kezébe maradt a kormány. Ha nem is a gyerektől, de azért a szülőtől jól jött volna egy bocs. Még nem adtuk föl, hogy sikerül a megjavítani, de már éppen azon voltunk, hogy veszünk egy olcsó újat, amikor kaptunk egyet. Gergő részéről szerelem volt első látásra, keresztül-kasul bejárta vele az erkélyt. Levittem a játszótérre is, hogy ha Gergő viszi a másét, legyen csere.
Az első percben összeveszett rajta egy testvérpár, de később sem pihent az autó egyetlen percet sem; a gyerekek kézről kézre adták a kormányt. Gergő folyamatosan követte, éppen merre jár a járgány. Nem bánta, ha más ül rajta, de szerette tudni, merre van. Láttam, amikor Sz a füvön hasított vele a bokor felé (ahol Sz nővére játszott), Gergő pedig ment utána. Sz leszállt, Gergő odaért, érzékelte, hogy az autó nincs használatban, és ráült. Sz odaugrott, és közölte, hogy nem ülhet rá Gergő. Ekkor elkezdte mindkét gyerek húzni, Sz hajtogatta, hogy enyém, Gergő pedig nem-nem, és próbálkozott az enyém szóval is. Ezen a ponton gondokozás nélkül elkezdtem magyarázni Sz-nek, hogy ez Gergő autója, és szeretne ő is menni vele, meg aztán éppen üres volt, de nem használt (tudom, hogy azt ígértem, nem írom le, mit csináltam, de ha nem teszem, nem tudom folytatni a sztorit, pedig a java csak most jön). Végül nehezen, de Sz feladta (legalábbis úgy tűnt), Gergő boldogan hajtott fel a járdára. Alig ment pár métert, amikor megjelent Sz, elkezdte rángatni az autót, Gergő szintúgy. A vége az lett, hogy Sz megemelte az autó orrát, Gergő pedig lefordult róla. Ha nem vagyok ott, frankón beveri a fejét. A ekkor ért oda kiabálva.
2. jelenet: A sárga motor
Helyszín: a ház előtti játszótér
Szereplők: Gergő, Sz, Sz apukája (A) és én.
Gergő hosszú percekig játszott a játszótér mellett egy idősebb testvérpárral (imádja a nagyobb gyerekeket), közben érkezett egy távolabb lakó kisfiú egy motorral, amire Gergő felpattant. Mivel ők a másik játszótérre járnak, csak elmennek mellettünk, kértem Gergőt, hogy adja vissza a kisfiúnak a motort, és felhívtam a figyelmét a közelben pihenő motorra (ismerős kislányé). Szó nélkül felpattant (kicsit meglepődtem, hosszabb könyörgésre számítottam), és átült a másik motorra. Még igazán el sem indult vele, amikor megjelent Sz, és az autós jelenethez kísértetiesen hasonló módon elkezdte rángatni a motort Gergő alatt. Én mondtam, amit mondtam, közben láttam A-t közeledni, aki megsemmisítő pillantást vetett rám (legalábbis úgy éreztem), majd elcibálta onnan Sz-t.
Nyilván egyik alkalommal sem álltam ott szótlanul, de azt később írom meg, hogyan próbáltam megoldani a helyzetet. Először tőletek szeretném megkérdezni, szerintetek mi a teendő ilyen esetben.
Nem tudom, számít-e, de Sz egy háromgyerekes család középső gyereke, az egyetlen fiú, és 1 évvel idősebb Gergőnél.
1) Én többet nem vinném le a járgányt. Tuti. Szemétség vagy nem, ez van.
VálaszTörlés2) Azt mondtam volna a gyereknek, hogy most Gergő motorozik, majd ha végzett, te jössz. Várja ki a sorát.
Igen, azóta egyszer vittem le az autót, amikor alig volt gyerek...
VálaszTörlésKonkrétan mit mondtál volna Sz-nek, amikor rángatja le Gergőt a saját autójáról?
Hát ezt, hogy figyelj, ez Gergő autója, szivesen kölcsönadjuk, ha megunta, várd ki a sorod, ha végzett, ráülhetsz... (Persze csak ismerős gyereknek mondanám ezt, ismeretlennek inkább azt, hogy héjj, ez az ő autója, hagyd játszani. Pont. Nem ajánlgatnám, hogy kipróbálhatja. Aki ismeretlenül szemtelen, azzal nem vagyok kedves.)
VálaszTörlésKb. én is ezt mondtam. Szépen elmondtam, hogy ez Gergő autója, és szeretne ő is menni rajta. Ha megunja, megkaphatja. Nem hatott, azaz egy darabig, aztán jött a lelökős rész. Akkor is próbáltam meggyőzni Sz-t, hogy hagyja Gergőt autózni, de valahogy nem volt jó érzésem... Félek, hogy ezzel erősítem Gergőben, hogy ne adja oda a dolgait. :(
VálaszTörlésMegkérdeztem egy közelben álló csajt (óvodás gyereke van), hogy mit szoktak ilyenkor tenni. Azt mondta, ő ilyenkor elveszi az autót, hogy ha nem tudnak megegyezni, egyik sem használhatja...
A sárga motoros esettel kapcsolatban mi lenne a megfelelő?
Óóóó, én cseppet sem félnék attól, hogyha P. nem adná oda a dolgait. :) Ne aggódj ezen szerintem. Szerintem a senki sem használhatja dolog baromság, hát nehogy már az én gyerekem szivjon, mert más agressziven el akarja venni a dolgait. Pf. Szegény Gergő semmit sem tett.
TörlésA sárga motornál én ugyanúgy járnék el, mint az autónál. Az mellékes, hogy nem az övé - a lényeg itt, hogy ha vki játszik vmivel, akkor nem vesszük ki a kezéből a dolgot. Forditott helyzetben rászólnék Petire, hogy várjon türelemmel, ha végzett a gyerek, ő jön... De ha ő játszana először, simán elzavarnám a zavargó kölköt.
Már bánom, de a sárga motoros esetnél próbáltam meggyőzni Gergőt, hogy adja oda a motort Sz-nek, legyen vele boldog. (Szenvedjenek vele az ő szülei, hogy leneveljék arról, hogy agresszíven kell megszerezni dolgokat!). Közben megjelent A, és a megsemmisítő pillantás mellett közölte Sz-szel, hogy menjen onnan (már tőlünk) és hagyja a motort. A következő hibát akkor vétettem, amikor alkalmaztam, amit a csaj mondott korábban, azaz mondtam Gergőnek, hogy mivel veszekedtek, egyikük sem kapja meg a motort, hanem visszaadjuk a kislánynak. Belül majd' megdöglöttem, mert baromi igazságtalannak éreztem az egészet, de valahogy kezelni akartam ezt a dolgot. Szerencsére közben jött a kislány és az apukája, hogy mennek haza, viszik a motort is, úgyhogy nem kellett eltennem.
VálaszTörlésAz a rossz, hogy egyébként tök jóban vagyunk Sz anyujával (apujával max. köszönünk egymásnak, vagy még azt sem), nem akarom elrontani a dolgot, de ez az agresszív viselkedés szerintem elfogadhatatlan. Már nem viszem le az autót, ha sanszosan sokan vannak a játszótéren, de ez sem megoldás, mert a másikról is simán lelöki Gergőt. :(
Köszi, hogy elmondtad a véleményed, így nyugodtabban küldöm el legközelebb Sz-t a francba (ha nem is ezekkel a szavakkal)...
:D
VálaszTörlésTekintve, hogy P. nagyon félős a gyerekekkel (az idősebbekkel nem, csak a 2-4 évesekkel) és mindenét odaadja, ha csak közelitenek is felé, én átálltam arra, hogy megvédem, pontosabbak kiállok a jogaiért, hogy rájöjjön, ő is valaki és igenis megvédheti magát. Van, aki szerint nem kell beleszólni az ilyesmibe, mert igy azt hiszi a gyerek, hogy anyu mindig megvéd, de szerintem ez butaság, igy, mikor még ilyen kicsik, csak azt tanulják meg, hogy ki kell és lehet állniuk magukért. (Plusz modellt lát, mit kell csinálni. Legszivesebben ilyenkor ráorditanék a gyerekre, hogy húzzon a francba, de csak megkérem, mert nem szeretném, ha Peti azt hinné, az a megoldás, hogy rárivall a másikra.)
Gergő mostanában kezdte, hogy nem adja oda néhány cuccát. Konkrétan a piros autóval kezdődött; akkor láttam, hogy nem akarja odaadni az egyik játszótéri haverlánynak, akivel egyébként jóban vannak. Ilyen szempontból nagyon rosszkor jött ez az Sz-ügy. :(
VálaszTörlésEgy jó ideig most nem viszem le az autót, marad az erkély. Sajnálom Gergőt, hogy nem körözhet vele odalent, de jobb a béke. Úgyis jön az ősz meg a tél, akkor meg amúgy sem vinném le. Tavaszra majd csak megjön Sz esze, vagy Gergő megerősödik, és majd ő löki le Sz-t. Na, jó... az utolsó félmondatot nem gondoltam komolyan. :)