Tegnap vendégeket vártunk, a hónapokkal ezelőtt kölcsönkért HP könyvek visszaszolgáltatására szerveztünk egy vacsorát. A mobilom napok óta le van merülve, feltölteni bonyolult, és miután Péter eltávozott az irodába, teljesen nettelenül maradtam. (Ez nem teljesen igaz, mert net és wifi maradt a lakásban, de hiába próbáltam, a kisujjammal nem tudtam rácsatlakozni.) Előrelátóan megadtuk a vendégeknek a vezetékes számot, így nem csodálkoztam, amikor megcsörrent a telefon, de gyorsan lefagyott az arcomról a mosoly. Igyekszem a beszélgetést szó szerint idézni.
-Halló, tessék.
-Jó napot kívánok! A Nestlétől telefonálok. Van néhány perce?
(Átfutott az agyamon, hogy milyen nyereményjátékra jelentkezhettem, de mivel vannak ismerőseim a cégnél, gondoltam, mondja.)
-Igen. Miről lenne szó?
-A figyelmébe szeretném ajánlani a tápszereinket, mivel úgy tudom, használnak tápszert.
(Mi van?! Nem emlékszem, hogy erről bárhol szó esett, de az ismerősök miatt visszafogtam magam.)
-Már nincs szükség rá, mert van elég anyatej.
-Értem, de a tápszereinkben számos olyan vitamin is van, ami az anyatejben nincs...
(Kezdtem nem foglalkozni az ismerősökkel, de még sikerült nyugodt hangon válaszolni.)
-Köszönöm, de nem szeretnék tápszert adni, ha van anyatej.
-Rendkívül jó tejapasztó készítményeink vannak...
Eddig bírtam. Éppen nyitottam a szám, hogy melyik barom haver szórakozik velem, amikor az illető illedelmesen bemutatkozott. Röhögve elküldtem a fenébe, gratuláltam az alakításához. Megjegyezte, hogy milyen készséges voltam, milyen sokáig bírtam, nem erre számított. Erre megosztottam vele a jehovás és a kutatásos élményt. Már meg sem tud lep egy idióta telefon. Hangulatom, fáradtsági szintem függvénye, hogy mit kap a telefon vagy az ajtó másik oldalán tartózkodó próbálkozó. :)
Miután tisztáztuk a félreértést, az is kiderült, miért hívott a srác: igaz ugyan, hogy telefonszámot kapott, hogy szóljon, amikor indulnak, de a címet elfelejtettük megadni...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése