Kimozdulós hétvégét csaptunk. Tulajdonképpen pénteken kezdődött, amikor egyedül (úgy értem, család nélkül) hagytam el a lakást. Igaz, hogy nem ez volt az első, mert volt már ilyen partizánakcióm. A különbség csak annyi, hogy az nagyon nem jött össze, ez viszont igen. Az is igaz, hogy kimozdulás szempontjából szerencsésebb volt az időpont, mert nem ütközött altatással, alvással, miegyébbel.
Mesepszichológia előadásra és könyvbemutatóra invitált Gergő keresztanyja :* (most abba nem megyek bele, hogy szó sem lesz keresztelésről, és még a névadó intézményes és hivatalos verzióján is gondolkozunk). Minden szép volt és jó, sok okosságot hallottunk, de ha hülyeséget beszéltek volna, akkor is jó lett volna az egész, mert a lényeg azon volt, hogy együtt voltunk, csak mi voltunk, itatóspohár és nyálkendő szorongatása nélkül tudtunk beszélgetni. Kiosztottam néhány gondolatbeli péklapátot, így virtuálisakat már nem kell(ett). Az előadásból annyi maradt meg, hogy vanna jó mesék meg rossz mesék. A nevelő célzatú tanmesék például nem jó mesék, mert nem érnek célt, a gyereknek a mesén keresztül magának kell rájönni, hogy mi a tanulságra. Ha megmondják, hogy ezt és ezt ezért és ezért csináld, illetve ne csináld, pont nem fogja érdekelni. Legalábbis én ezt szűrtem le.
Az este legjobb része az előadás után kezdődött, amikor először az Astoriáig, majd mivel még témában voltunk, onnan egészen a Ferenciek teréig sétáltunk, majd az aluljáróban még rádobtunk kicsit. Tudtam, hogy nem dől össze a világ, ha nem pontban este 8-kor merítjük Gergő habtestét a vízbe. Sőt. Jó kis este volt; kimozdulás, találkozás, beszélgetés, kibeszélés, metrózás. Amikor beléptem az ajtón, Gergő sikítva rohant felém, megölelt, majd adott egy papucsot. :)
Mesepszichológia előadásra és könyvbemutatóra invitált Gergő keresztanyja :* (most abba nem megyek bele, hogy szó sem lesz keresztelésről, és még a névadó intézményes és hivatalos verzióján is gondolkozunk). Minden szép volt és jó, sok okosságot hallottunk, de ha hülyeséget beszéltek volna, akkor is jó lett volna az egész, mert a lényeg azon volt, hogy együtt voltunk, csak mi voltunk, itatóspohár és nyálkendő szorongatása nélkül tudtunk beszélgetni. Kiosztottam néhány gondolatbeli péklapátot, így virtuálisakat már nem kell(ett). Az előadásból annyi maradt meg, hogy vanna jó mesék meg rossz mesék. A nevelő célzatú tanmesék például nem jó mesék, mert nem érnek célt, a gyereknek a mesén keresztül magának kell rájönni, hogy mi a tanulságra. Ha megmondják, hogy ezt és ezt ezért és ezért csináld, illetve ne csináld, pont nem fogja érdekelni. Legalábbis én ezt szűrtem le.
Az este legjobb része az előadás után kezdődött, amikor először az Astoriáig, majd mivel még témában voltunk, onnan egészen a Ferenciek teréig sétáltunk, majd az aluljáróban még rádobtunk kicsit. Tudtam, hogy nem dől össze a világ, ha nem pontban este 8-kor merítjük Gergő habtestét a vízbe. Sőt. Jó kis este volt; kimozdulás, találkozás, beszélgetés, kibeszélés, metrózás. Amikor beléptem az ajtón, Gergő sikítva rohant felém, megölelt, majd adott egy papucsot. :)
... majd adott egy papucsot :D:D:D:D:D:D:D:D:D
VálaszTörlés:-*
Komolyan. :) Levette a polcról és a kezembe nyomta. Azt látja, hogy aki rendszeresen érkezik hozzánk (pl. Péter apuja meg anyu), automatikusan kap egy papucsot. Gondolom, nem tudott mit kezdeni a helyzettel, hogy nélküle értem haza. :)
VálaszTörlés