2012. június 2., szombat

Peppa a tanyán

Annyi minden van mostanában, hogy nem nagyon haladok a megörökítéssel. Egyrészt jól van ez így, mert legalább zajlik az élet, másrészt eléggé idegesít, hogy képes vagyok elszüttyögni az időt mindenfélével, aztán meg jól elfelejtem, mit akartam írni. Téma van, arra nincs panasz. Most kicsit visszamegyek az időben egészen hétfőig.

Hónapok óta tervezzük, hogy ha eljutunk Kaposvárra a húgomékhoz, megnézzük, mit tud a Katica-tanya, amiről annyi szépet és jót hallottunk tőlük. Egész napos programnak ígérkezett, oda nem lehet csak úgy beugrani, úgyhogy a pünkösdi-gyereknapi hosszú hétvégére időzítettük a családlátogatást. Mivel vasárnapra csapatépítést szervezett a húgom munkahelye (igen, a hosszú hétvége kellős közepén, gyereknapon), az a nap maradt a megérkezésre, örömködésre, gyerekek összeeresztésére, lakás feltérképezésére (most voltunk először az új lakásban), és hétfőn vonultunk ki családilag a tanyára.

Úgy gondoltuk, azaz azt javasolta a húgom férje, hogy érjünk ki 10 órára, mert akkor még nincsenek sokan. Mindent megpróbáltunk, de csak 10.30 körül indult a banda. Igen, volt egy kisebb sor a bejáratnál, de szerintem nem volt vészes. Gergő nem panaszkodott a hosszú várakozási időre, akkor pedig nem volt hosszú. :) Mindenki kapott szép zöld karszalagot. Gergő csuklójára is rátekert egyet a hölgy, pedig ő tök ingyen jöhetett be, mivel nincs 2 éves. Rosszallóan figyelte az eseményeket, piszkálta a karszalagot, és amikor elhagytuk a portát (vagy mit), és nyilvánvalóvá vált a szándékunk, hogy pár órára rajta hagyjuk a cuccot, bepipult. Kétségbeesetten cincálta a karszalagot. Utálta. Kénytelenek voltunk leszedni róla. Anyja fia; én is utálom, ha bármit rászorítanak a karomra (csuklómra). Most is kértem a hölgyet, hogy jó lazára tegye, különben leszaggatom. :) Szerencsére nem készültünk rohangálni ki és be, meg aztán Gergőnek nem is kell jegy, úgyhogy nem volt gáz, hogy Gergő zöld szalag nélkül feszített.

Megértem a húgomék lelkesedését, ez a tanya szuper. A csúszdaparkban levezették a gyerekek (és a felnőttek :D) a fölösleges energiát, majd kimentünk az állatokhoz. Már bentről éreztem, amikor közelebb kerültem az ablakhoz, hogy nem lesz nekem ott jó. Konkrétan iszonyatosan büdös volt. Anyuék próbáltak meggyőzni, hogy a disznókat hibáztassam a szagért, de nem hittem nekik. Anyai nagyszüleim falun laktak, tele voltak állatokkal (tehén, disznó, baromfi), azok másképp voltak büdösek. Igyekeztem minimálisra csökkenteni a levegővételt és nem látványosan városi módra finnyogni. Nem tudom, mennyire sikerült. :) Gergőt mindez nem zavarta. Kiszúrta a kecskéket, nekifeszült a kerítésnek, és simogatta őket, ahol érte. Az egyik nagy kecskét többször -finoman- oldalba vágta, és közölte, hogy apa. Szeretném leszögezni, hogy óriási tévedésben van, nem voltam olyan nagy buliban az elmúlt 2 évben. Mit 2 évben?! Sosem voltam. :)

A traktor nem érdekelte, a disznók is hidegen hagyták, így megállás nélkül haladtunk a lovagvár felé. A disznók mellé érve megint megpróbált meggyőzni a család, hogy ők a büdösek (már a disznók, nem a család), de nem sikerült. Amikor anyu ránézett az egyik rettenetes mocskos, oldalán fekvő disznóra, és közölte, hogy szerinte az vaddisznó, vinnyogva-röhögve futottam a vár felé, mint akit nagyon érdekel a korcsma. Visszafelé a várból újra elhaladtunk a disznók mellett (igen, a szagra vonatkozó meggyőzés folytatódott), köszöntem a vaddisznónak, és azzal búcsúztunk tőlük, hogy elkaptam a húgom és a kisfia párbeszédéből a Peppa szót. Vinnyogva-röhögés. Egészen addig, amíg újra meg nem csapta az orrom a penetráns bűz... és akkor észrevettem a feliratot a legközelebbi épületen: fejőház (vagy mi... nem emlékszem pontosan)... és akkor összeállt a kép. A szag, amit éreztem, tejszag volt, de nem az a friss, hanem inkább savanyú. Miután ezt a véleményem megosztottam a családdal, akkor meg azzal jöttek, hogy lucerna. Mindegy. Büdös volt, bármi is volt az, de nem disznószag, az biztos.

A napot lefojtottuk egy ebéddel meg gokartozással, aztán siettünk haza, hogy felköszönthessük a húgomat születésnapja alkalmából. Senkit sem kellett elringatni este.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése