Pelenkázási praktikák

Gergő születése előtt rémülten olvastam/hallottam a beszámolókat arra vonatkozóan, hogy kinek milyen praktika vált be, hogy a gyerek nyugton maradjon pelenkázás közben. Néhányat én is megpróbáltam alkalmazni, amikor eljött az ideje, de mostanában már egyik klasszikus sem elég. Bármit adhatok a kezébe, pár pillanatnál tovább nem érdekli, de ha mégis, akkor azzal a kezében fordul hasra, ezzel lehetetlenné téve a pelenkázást. Egy időben beadtam a derekam, és harc helyett álló helyzetben pelenkáztam, de nem szerettem, mert az volt az érzésem, hogy nem tudom rendesen ráadni.

Mostanában megint visszatértem az ágyon történő pelenkázáshoz (a pelenkázó feltét már régen a szomszédban van; amióta Gergő forog, esélytelen a használata). Egyik esti pelenkázás-öltöztetés alkalmával hagyta magán megigazítani a már ráadott pelenkát, ezután apránként egyre messzebb mentem. Most ott tartunk, hogy megint a hátán fekszik a művelet közben. Az is igaz, hogy van benne munkám rendesen. Olyan ritkán van, hogy készségesen lefekszik, és úgy is marad, amíg végzek. Jó lenne, de nem. Kb. fele-fele arányban együttműködő, de akkor is muszáj bevetni valamit, hogy végig a hátán maradjon. Ha ellenáll, nehezebb a helyzet, de nem megoldhatatlan. Az a trükk, hogy nem szabad siettetni, időt kell rá szánni. Tudom, menjek a francba ezzel, amikor az embernek  5 perce van az egészre, mert indulni kell. Ilyen esetben én sem pepecselek, akkor marad az állva pelenkázás, esetleg Péter bevonásával, ha éppen ráér. Ha viszont tök mindegy, mennyi ideig tart, akkor nem is foglalkozom vele. Úgy kezdődik, hogy a hátára fektetem, finoman lefogom, de tényleg csak éppenhogy, és elkezdek neki énekelni valamit. Mindegy, mit. A lényeg, hogy érdekelje. Ha eltalálom az éppen aktuális hangulatát, akkor hirtelen elhallgat, minden ellenállás megszűnik, és tágranyílt, érdeklődő szemekkel néz rám. (OK, ez lehet a döbbenettől is, mivel nem vagyok éppen Megasztár-díj várományos.:D)

A repertoár elég széles. Gyerekdalok, rajfilmslágerek, népdalok, ami éppen eszembe jut. Egy időben a Vuk volt a nagy sláger, a Nagy ho-ho-ho-horgász, az Ég a város... és az Egyszer egy kutya..., de a Chuggington, Thomas, Franklin és Angelina balerina főcímdala is bejött már. Mostanában az Egy, megérett a meggy... kezdetű mondókától áll el a szava, az örök kedvenc pedig a Mi mozog a zöldleveles csipkebokorban... Tudom, gyámügy. :) Amikor még nagyon pici volt, amikor még nem volt szükség praktikára, hogy nyugton maradjon, már akkor előkerült néhány dal pelenkázáskor. Az utóbbi műremek az elsők között volt. Nem tudom, miért. Csak jött. Akkor nevetett a mimimimimimimi résznél. Jó régen nem került elő, míg nem egyszer már nem tudtam hirtelen mit kitalálni, mert az általam felsorakoztatott dalok és mondókák egyike sem kötötte le. Gondoltam egyet, és rázendítettem. Láss csodát, bejött. Azóta rendszeresen előadjuk. Igen, közösen. Igen, Gergővel. Sokszor úgy van, hogy próbálkozom néhány dallal, majd benyögi, hogy mimimi. Valamelyik nap azt is észrevettem, hogy próbálja utánam mondani a csipkebokor szót. Nem félek, hogy ez lesz az első szava, mert már van olyan, amit nem utánunk mond, hanem magától és abszolút a helyén: kukk, hoppá, pápá, nem (röviden és hosszan, türelmetlen-méltatlankodva is megy), mama, anya (leginkább aja, de már néhányszor hallottam tiszta anyát, úgyhogy úgy döntöttem, felveszem a listára), apa.

Tegnap gondoltam egyet, és bővítettem a zenei repertoárt. Gondoltam, ha már úgyis elvisz a gyámügy, csapjuk ki másoknál is a biztosítékot, és elővettem a gyerekkorom klasszikusait. Így történt, hogy Gergő (majdnem) 17 hónaposan Mint a mókust, Amúri partizánokat és a Ságvári indulót hallgatta, miközben csomagoltam a fenekét. Holnap jöhet a Ohio. :) Igen, tudom. Beteg vagyok. Más meg mást énekel a gyerekének, ami meg nálam csapja ki a biztosítékot... Annyira nem érdekel már, hogy ki mit gondol, hogy attól tartok, egyszer ez lesz a vesztem. :)