Szegény kisbaba

Ez volt a második szombat, hogy úszás után nem aludt olyan sokat Gergő. A kocsiban bealszik, azzal nincs gond, csak nem alszik olyan sokat, mint eddig. A piacozás közepén jártam, amikor hívott Péter, hogy Gergő felébredt, jönnek utánam. Ez jó, mert addigra kiélem az egyedül vásárlással kapcsolatos vágyamat, és nem egyedül kell eldöntenem, miből főzzek a héten. Jöttek, vásároltunk, hazahoztuk a szajrét. Ilyenkor mindig döntéshelyzet van, nagyjából meg kell határozni a napi programot, de az ebédet mindenképpen. Ha úgy döntünk, hogy kimozdulunk, akkor nem állok neki főzni, mert akkor későn tudunk indulni, elmegy a nap a főzéssel. Mérlegeltünk, majd abban maradtunk, hogy megyünk. Annál is inkább mentünk, mivel hangszer- és sportágválasztó volt aznap. Nyilván volt szemmeresztgetés meg szemöldökhúzkodás néhány ember részéről, amikor meghallották, mit tervezünk, mert szerintük Gergő még kicsi hozzá. Aláírom, tényleg kicsi ahhoz, hogy most válasszon magának hangszert vagy sportágat, de szórakozni attól még lehet. Az utóbbi pedig megvolt. Nagyon is.

Mindjárt a bejáratnál talált magának Gergő érdekességet; Zumba bemutató volt. Ha nem is követte a koreográfiát, de megrázta kicsit a testét. Odabent aztán volt minden. Tényleg mindenféle hangszer meg sport volt. Nem hiszem, hogy lett volna valaki, akinek semmi sem tetszett volna. Ami Gergőnek érdekes volt: egy rázós csörgő és a gong az Etnosound sátránál, elektromos dob (vagy mi), kongaszerű dob (vagy az maga a a konga?), gokart és a bob. A hangszereket kipróbálta, a járművekbe pedig beleült. Az utóbbiba Péterrel együtt. Szerettem volna, ha kezébe foghat egy ping-pong ütőt, de éppen nagy meccs ment a sátorban, 10 perc után feladtuk a várakozást. Majd legközelebb (szeptemberben? :D).

Finom illatok szálltak a büfésátor felől, de kemények voltunk és ellenálltunk, mert normális kaját akartunk enni. Jelen esetben ez főzeléket jelentett, ami szerintem teljesen normális kaja akkor is, ha nem házilag készül. Mindenki éhes volt. Gergő annyira, hogy azt sem tudta, mit egyen. Egyik kezében egy sültkrumpli, a másikban egy hagymakarika, tátogott a lencsefőzelékkel teli kanálnak is, és ütemesen harapott Péter csirkés szendvicséből. Lefojtottuk az egészet egy finom kávéval (ha valaki Tchibo üzlet közelében lakik és szombatig szeretne egy jót kávézni, szóljon), majd igyekeztünk a Szabadság térre, ahol már vártak minket a többiek. Nyilván Gergő bealudt a kocsiban. Szerencsére elég volt neki annyi idő a relaxációból, amíg a többiek megtaláltak minket és megbeszéltünk, mi legyen a program. Felébredt, felszaladtunk a közelben lakó barátainkhoz (ők voltak a többiek), majd vissza a Péterfy Bori koncertre. Igaz, hogy elszüttyögtük/-beszélgettük az időt, és csak az utolsó 2 számot hallottuk, de azt a kettőt pont ismertem, úgyhogy részemről így rendben volt. Gergő tapsolt, ujjongott, táncolt, ficánkolt Péter nyakában. A következő zenekar nem volt számunkra tetszetős, meg aztán nem is akartuk túlfeszíteni Gergőnél a húrt, úgyhogy hazajöttünk. Olyannyira sikerült kifárasztani Gergőt, hogy kis fetrengés után elaludt, és reggelig úgy is maradt.

Még valamikor a hét közepén beszéltünk a szomszéd Esztivel meg Szabolccsal, hogy hétvégén grillezünk. Szombaton szomorú, esőre álló idő volt, így abban maradtunk Péterrel, hogy áttesszük a grillezést következő hétre. Igen ám, de erről Szabolcsékat elfelejtettük tájékoztatni, ráadásul tegnap kisütött a nap. Mivel nem készültünk sütögetős cuccokkal, felajánlottam, hogy sütök pizzagolyót, hogy ne kelljen Esztinek főzni. Így is lett. Pizzagolyó készen, de nem jönnek. Kiderült, hogy a 4 hónapos Bencéjük bealudt. Tervet módosítottunk, és mi mentünk át. Sajnos, Gergő nem fért a bőrébe, és kb. félóra múlva felébresztette Bencét (az ablakon keresztül kopogott a teraszon, járókában alvó babának). Letolt egy fél pizzagolyót, kiette az olajbogyókat a salátából, majd jelentkezett nálam némi folyadékért. Konkrétan felrántotta a pólómat, így kénytelen voltam vele elvonulni. Eszti felajánlotta a hálószobájukat, én meg elfogadtam. Hiba volt. :) Néhány slukk után Gergő elernyedt és ütemesen szuszogni kezdett. Óvatosan letettem az ágyra, elhelyezkedett, és horkolt. 3 órát volt képes így aludni. Akkor sem magától ébredt, én adtam neki néhány puszit, mert Esztiék készültek a Margitszigetre. Nem volt gond, mosolyogva ébredt. Végül mi is a Margitszigeten kötöttünk ki. :)

A szombati koncert után úgy gondoltuk, kipróbáljuk, mit szól Gergő egy Quimby-hez. Irdatlan sokan voltak. Volt olyan pont, amikor azt gondoltam, menjünk inkább haza, de akkor ránéztem Gergőre, aki -ahogy tegnap is- tapsolt, ujjongott, táncolt Péter nyakában, úgyhogy maradtunk. Sokan nézték, mosolyogtak, nevettek rá, ő meg vissza. Bulizott. Egyetlen csajtól hallottam negatív megnyilvánulást, aki mellettünk elhaladva annyit bírt közölni, hogy Szegény kisbaba. Mindezt olyan hangsúllyal, mintha legalábbis a hajánál fogva vonszoltuk volna Gergőt a helyszínre, és nem széles vigyorral bámulna a színpad felé... Nem mondom, hogy rendszer lesz az esti programokból, de egyszer-egyszer belefér. Főleg, ha a szegény kisbaba jobban élvezi, mint néhány idősebb egyén, és utána -zsinórban másodszor- pisszenés nélkül végigalussza az éjszakát.

Már csak azt nem tudom, ma hova menjünk megpörgetni. Tud valaki valami jó kis koncertet vagy bármit? :)