Délután gondoltam egyet, és letettem Gergő elé a mágneses horgászós játékot, amit még áprilisban kapott az egyik látogatójától. Bár azonnal felbontottuk, azóta pihent a polcon, mert különösképpen nem érdeklődött iránta. Konkrétan hidegen hagyta, mi meg elkönyveltük, hogy biztosan kicsi még hozzá. Nem tudom, ma mi motivált. Talán az, hogy valami újjal lekössem, amíg kiderül, hogy tudunk-e valahova menni pörgetni.
 |
| Majdnem pont ilyen Gergőé, csak a kagyló nem hozható játékba, és kevésbé riadtak az állatok. |
Arra gondoltam, hátha sikerült beilleszteni az állatkákat a helyükre, de az első néhány türelmetlen (és ezáltal eredménytelen) próbálkozás után rendre a kezembe tette őket, hogy pakolgassam én. Ez így nem volt az igazi, ezért előkaptam a botot. Elvette, és elkezdett vele csápolni. Elkértem, és megmutattam, hogy kell rendesen használni. Veszettül figyelt, és amikor a kezébe adtam a botot, kb. a harmadik próbálkozásra sikerült kifogni egy valamit (talán a rák volt, de nem biztos, nem is fontos). Profi módon kezelte a botot, óvatosan közelített a kiválasztott jószág felé. Hihetetlen, de úgy tűnt, érti, hogy hiába nyomná rá a bot végén lévő mágnest a célállatra, a madzag összecsuklik. Óvatosan körözött kicsit a kiválasztott fölött a mágnessel, amíg egyszer elkapta. Türelmesen, nem kapkodva, óvatosan, apró mozdulatokkal dolgozott. Tátott szájjal néztem. Sorban fogta ki őket, minden siker után nagyon örült, hangosan sikantott, és próbálta utánam mondani, hogy ügyes (kb. az üüüü meg is volt belőle :D).
Pár órával később Péternek is bemutatta. Nem gondolkozott sokat, amikor megkértem rá; beszaladt a szobájába, leült a cucc mellé, és már horgászott is. :) Imádom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése