Szuper hétvége

Érdekes volt a hétvége. Arra számítottam, hogy jön az eső meg a vihar, és sehova sem tudunk menni. Tulajdonképpen ez igaz is volt, mégsem kellett semmit lemondani vagy kihagyni. Az is igaz, hogy nem terveztünk előre, úgyhogy inkább azt mondanám, nem kellett a négy fal között kuksolni. Mehettünk, amerre láttunk.

Szombaton úszás után a szokásos módon megcéloztuk a piacot. Gergő most is bealudt az úton. Még a hegyről sem értünk le. :) Egy baráti házaspár a szomszéd utcában lakik, Péter mindig szól nekik, ha ott járunk, hátha ráérnek. Mire végeztem a vásárlással, ott álltak a kocsi mellett, őrizték Gergő álmát, beszélgettek, tervezgették a programot. Már csak az kellett, hogy Gergő is felébredjen, de nagyon úgy tűnt, hogy a kocsi mellett fogjuk tölteni a délelőttöt. Majdnem így is lett. Amikor fölébredt, megcéloztuk a könyvhét piac melletti helyszínének standjai között megbújó lángosost, de 20 percet kellett volna várni, mert pont elfogyott, és mivel annyi időnk nem volt, inkább felmentünk a piac emeletére. Nem tudom, a standon milyen lángost kaptunk volna, de a piaci isteni volt. Gergő is bevállalt pár falatot.

Gyorsan hazaugrottunk a vizes cuccokkal, aztán igyekeztünk Gödre. Abban maradtunk Péter apujával, hogy olyan szép az idő, hogy inkább mi megyünk, ne ő jöjjön, mert ott sokkal jobb pl. sétálni. Nem volt rossz ötlet. Felfedeztük Göd Péter apujának a házához közeli részét, néztünk vonatot a vasútállomáson (az egyik olyan volt, mint Emery, a másik inkább Wilson).

Emery és Wlison

Betértünk a helyi Pennybe is; évek óta nem jártam ilyenben. Azt hiszem, ezentúl gyakrabban megyünk, ugyanis tök jó áron sikerült olyan mosószert venni, amit mostanában használok, és pont most kezdtem elkeseredni, mert a nagyon akciós áron vásárolt készlet kezd elfogyni, fehér ruháknak való meg még sose volt nekem. Gigahosszú ropit is találtunk, ami nem volt agyonsózva (helyette szezámmaggal volt megszórva, ami jó), így Gergőnek is nyugodtan adtam a kezébe, ő pedig boldogan nyammogott vele. Persze, amikor már nem volt elég hosszú, akkor Péter szájába nyomta (a nyakában utazott a hosszabb sétán), és kérte az újat. :)

Este óriási vihar volt, dörgött, villámlott, zuhogott. A behúzott függönyön keresztül bevilágította a szobát némelyik villám. Gergőt nem zavarta, ugyanúgy aludt, mint máskor (egyszer ébredt), csak engem viselt meg kegyetlenül. Azt hittem, sosem múlik el a fejfájásom. Nem segített semmi. Hiába engedtem a tarkómra-vállamra a meleg zuhanyt, nem használt. Algopyrin pont nem volt itthon, mást nem szedhetek. Maradt a csendes szenvedés.

Szerencsére reggelre nyoma sem volt a esti kínnak, a nap is sütött, tervezhettük a programokat. A gyerekszigetre esett a választásunk. Gryllus Vilmos koncertjét céloztuk meg, és magunkhoz képest időben sikerült elindulni (7 perccel a kezdés előtt gördültünk ki a garázsból). Szerencsére volt parkolóhely, ezer köszönet a jó szervezésnek (profi módon irányították a kocsikat a szervezők). Igaz, kellett kicsit gyalogolni, de legalább nem veszítettünk időt a céltalan körözéssel. Nem tudom, pontosan kezdődött-e a koncert, de egészen sokat elkaptunk belőle. A személyes kedvencemet is hallottuk. Találkoztunk Sárával (Gergő úszóstársa) és a szüleivel. Volt nagy öröm. A gyerekeket kevésbé kötötte le a koncert, mint minket, ők inkább azzal voltak elfoglalva, hogy minél jobb játékra alkalmas tárgyakhoz jussanak cserekereskedelem útján egymástól vagy más gyerekektől. Mi viszont jót beszélgettünk, abban is megegyeztünk, hogy az augusztusban születő kistesó örökli Gergő kiságyát, mert Sára még használja a sajátját, mi meg úgyis csak szétszednénk és menne anyuhoz vagy Péter apujához a padlásra.

Mire vége lett a koncertnek, alaposan megéhezett és megszomjazott a banda. Nem mertem nyári szerkóban elindulni, Gergőre is farmert húztam, senki sem fázott. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy a közelben található étkezési lehetőségek közül régi barátunkat, Harapó Mókust választjuk. Először az volt a terv, hogy bemegyünk az Auchan grillpultjához, mert ott egészen jó áron kapunk egészen jót, de gyorsan megbeszéltük, hogy nem kellene beengedni minket az Auchanba, mert akkor nem annyival jövünk ki, amit a gyomrunkba teszünk. Gergő bealudt a rövid úton, de kénytelen voltunk megbolygatni. Sajnáltam, de neki is enni kellett. Mostanában annyit képes aludni, hogy nem mertem kockáztatni, hogy a reggel elfogyasztott aligkajával húzza ki ébredésig. Méltatlankodott, de ahogy megérkeztek a levesek, elfelejtette, hogy néhány perce még sivalkodott. Felváltva kért a gyümölcs- és a spárgakrémlevesből, nem tudta eldönteni, melyik tetszik jobban. Mi sem. :) Utána villával (és kézzel) ette a halat, zöldségeket, krumplit, néhányszor körbeszaladt a helyiségeket, majd indultunk a következő helyszínre.

Konkrétan a röpnapra. Előtte hazaugrottunk a könyvemért, mert biztosra vettem, hogy Gergő be fog aludni a kocsiban, mire odaérünk, akkor pedig valakinek vele kell maradnia, nem ébresztjük fel újra. Felvettük Balázst (szombati lángosozós társ), kerestünk és találtunk parkolóhelyet, a fiúk elindultak, én maradtam, mivel Gergő valóban bealudt. Nem bántam, mert nagyon jó a könyv. :) Amikor felébredt, elindultunk a fiúk után. Folyamatosan próbáltam őket hívni, de nem hallották, úgyhogy mentünk, amerre gondoltam, és reméltem, előbb vagy utóbb elérjük egymást telefonon vagy személyesen. Közben megálltunk repülőt nézni. Gergő imádta. Amikor végül összejött a csapat, és megbeszéltük, mi volt, kiderült, hogy pont a végét csíptük el, konkrétan Besenyeit láttuk akrobatáskodni. Nem bánom, hogy nem láttam az őrült repülő szerkentyűket, nekem nem az volt a lényeg, hanem a kimozdulás. Mivel Balázs felesége vizsgára készült, elcsábítottuk őt hozzánk (Balázst, nem a feleségét), megnéztük a meccset és a Forma1-et, rendeltünk pizzát, ittunk cidert, beszélgettünk. Mondjuk, én a Forma1-ből mindössze a rajtot és az utolsó három kört láttam, mert közben altattam Gergőt, de a lényeg megvolt. :) Balázs itt feladta és hazament, mi még elkezdtük a másik meccset felvételről, amit egyikünk sem nézett végül, azaz én félszemmel igen. A végét láttam.

Éjjel megint vihar volt, most viszont már süt a nap. Kár, hogy Péternek dolgoznia kell. Mehetnénk megint valahova. A jelszó: Pörgessük Gergőt, hogy jól aludjon!, de lassan már mi is legalább annyira igényeljük a pörgetést. :)