Összeírtam, mire van még feltétlenül szükség a kórházi napokra és a gyereknek. Nem keltünk túl korán, Péternek hosszú idő óta ez volt az első szabadnapja (nem számítva a hétvégéket, de akkor is mindig mentünk mostanában), ennek megfelelően nem is indultunk itthonról túl korán. A liftben érkezett az első kérés, miszerint el tudnánk-e menni a Daubnerbe tortát venni egy esti baráti szülinapra (füstös helyszín lévén mi kihagytuk), és eldobni valahova. Hosszas egyeztetés után végül az esti buli helyszíne lett a befutó, így miután kiálltuk a nem rövid sort és megszereztük a tortát, még eldobtuk a város másik felébe.
Úton a kiválasztott bevásárlóközpont felé próbáltam egyeztetni a Kölnben élő unokatesómmal, hogy mikor tudunk összefutni. Jött is a válasz, hogy kb. 17.30-18.30-ig lesznek Ferihegy 1 várójában. Gyors osztás-szorzás után csak enni szaladtunk be a bevásárlóközpontba, aztán gyorsan haza az ajándékért, majd ki a reptérre. Kifogtuk az összes idióta autóst és egy sorompót, ahol három vonat áthaladását is megvártuk, de végül sikerült egy rövid időt eltölteni a családom távol élő tagjaival. Hazafelé már nem maradt erőnk a bevásárlásra, csak a megrendelt Avonért ugrottunk be a postára, és jöttünk haza. Jéggé fagytunk, amíg a reptérről a kocsihoz jutottunk, aztán újra a kocsi és a posta között oda és vissza, úgyhogy rekordsebességgel szavaztunk meg a hazatérést. Papírkutyák vagyunk. :)
Holnap szombat. Tartok tőle, hogy sokkal többen lesznek a boltokban, mint ma, pedig az sem volt semmi, de nincs más választásunk. Kellenek a holmik, hogy nyugodtabb legyek. Már 10-e van. Jaj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése