Tegnap végre összegyűjtöttem a bátorságot, és felhívtam a kerületi védőnői szolgálatot, hogy megtudjam, kihez fogok ezentúl tartozni. Mára kaptam is időpontot, úgyhogy reggel...khm...délelőtt buszra pattantam, és megközelítettem az objektumot. Bevallom, nekem jobban tetszett a terézvárosi hangulat, a mostani nagyon új, de majd megszokom. A védőlány nagyon kedves, szimpatikus, szerintem jóban leszünk. Ő is új, akárcsak a munkahelye. Szerintem nincs 30 éves, de egyáltalán nem baj. Furcsa lesz az anyukorú védőnő után, de majd őt is megszokom. Úgy érzem, megint szerencsém volt. Más egyetlen védőnővel húzza le a szükséges éveket, adott esetben végigszenvedi, mert nem egyeznek. Nekem két jó is jutott.
A találkozás végén átjött a körzeti gyerekorvos a szomszédos rendelőből bemutatkozni. Korábban már kérdezősködtünk a környékbeli gyerekorvosokról, mert úgy döntöttünk, hogy ha szimpatikus a körzeti, akkor őt fogjuk választani. Fontos szempont volt, hogy közel legyen. Most megnéztem magamnak, kedves, szimpatikus, mosolygós. Jó lesz.
A hétre orvosi látogatás is jutott. Remélem, hogy jól érzem, és a gyerek tényleg nem várja meg a kiírt időpontot, mert akkor nem vállalom a végét. :) Majdnem 2,5 kg. Jaj. A baba súlya és mindenféle vizsgálatok alapján az orvos megerősítette az érzésemet, miszerint Karácsony után nem sokkal találkozunk. Hát, jaj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése