Tegnap összeszedtük magunkat, és nem húztuk tovább a dolgot: nyakunkba vettük a várost, és megpróbáltuk beszerezni a hiányzó cuccokat. Azt kell mondjam, egészen jól teljesítettünk. Igaz, lejártuk a lábunkat, és nem maradt energiám a Tescora, pedig direkt olyan bevásárlóközpontot választottunk, ahol az is van, mégis nyugodtabb lettem. Van már a gyereknek olyan ruhája, amiben hazaszállítjuk. Végre. Próbáltunk cérnakesztyűt is venni, hogy ne karmolássza majd össze az arcát, de a babaruházati szakboltban azt sem tudta a nagyon hozzáértő kislány, hogy az mi fán terem. Kötött kesztyűket dugdosott az orrunk alá. Csak a fejemet ráztam, és húztam Pétert a polcok felé, hogy inkább nézzük meg magunk. Hm... meglepődtem, hogy a szakbolt kínálata sokkal gyengébb, mint bármelyik ruházati bolt babarészlege. Az utóbbiak egyikében vettük meg a hazahozós cuccot, valamint beszereztünk Péternek egy farmert, nekem pedig egy, azaz két pár kesztyűt.
Persze, ez nem ment ilyen gyorsan és könnyen, ahogy leírtam, a cuccok beszerzéséhez végig kellett járni az egész létesítményt. Estére nem éreztem a talpamat.
Ma bepótoltuk a tegnap elmaradt bevásárlást. Szerencsére nem voltak olyan sokan, mint gondoltam, így elég gyorsan végeztünk, de ez is elég volt ahhoz, hogy elfáradjak, és le kelljen dőlnöm itthon. Egyre kevésbé bírom a kiképzést. Időről-időre kifakadok, hogy mennyire zavar, amiért az én megváltozott teljesítőképességem miatt nem haladunk megfelelően. Péter ilyenkor rendre türelmesen elmagyarázza, hogy más sokkal nehezebben viselni ezeket a hónapokat nálam. Egy időre meg tud nyugtatni, de elmúlik, amint meglátom a gyerekszobát... azaz azt, amit annak nevezünk, de egyelőre távolról sem néz ki annak. Alakul, alakul, de még van dolgunk bőven. Szerencsére Péter az idén már alig 3 napot dolgozik, mert kivette a megmaradt szabadnapokat, úgyhogy ha belehúzunk, pikk-pakk végzünk. Így legyen!
Az esti beszélgetés alkalmával anyu elújságolta, hogy vett a gyereknek egy olyan szettet, amiben van vékony sapka és cérnakesztyű is, úgyhogy már nem bánkódom amiatt, hogy nekünk nem sikerült a beszerzés. Ami nekünk nem sikerül, megoldja a család. Nem lesz itt baj a gyerek ruházkodásával. :)
Pont akartam írni, hogy tudok küldeni kis sapit + kesztyűt, de látom, anyukád beelőzött. :)))
VálaszTörlésTök jó a kis hazamenős ruha! :)
Már tényleg nincs sok hátra... Minden értelemben...
Aranyos vagy. :))
VálaszTörlésNem bánnám, ha már tényleg nagyon kevés lenne hátra. Éppen csak annyi, hogy elkészüljünk a szobájával. :)))
Hahó, nézz itt körül, ha találsz valamit, ami otthon nem kapható, szólj, beszerzem, hétvégén, jövő héten úgyis vásárolok!
VálaszTörléshttp://www.mamasandpapas.com/cat/newborn-essentials/
De édes vagy! :) Tudnék válogatni, de itthon is alig tudjuk magunkat visszafogni, hogy ne vásároljunk, annyit kaptunk és még fogunk. A hazahozósnak mindenképpen újat akartunk venni, anyut meg nem tudom lefogni. :D
VálaszTörlésPedig buzgólkodtam volna... Nem hiszed el, de akkora öröm nekem, másnak babaruhára/kellékre vadászni. Sebaj, akkor marad a süti :-) Türelem, nincs messze az a január.
VálaszTörlésÓ, én is imádok babaruhát nézni/venni. Pár napja volt az egyik unokaöcsém (az unokatesóm fia az kicsodám?) szülinapja, örültem, hogy legálisan válogathatok. :D
VálaszTörlés