Szép kis nap

Tegnap eljött a következő orvoslátogatási nap (amiről nem gondoltam, hogy ebben az állapotban érem meg). Annak rendje és módja szerint levonultunk a teremgarázsba a kocsihoz, elhelyezkedünk, Péter indítaná. Köhög. Újra indít. Köhög. Ez nem jó. A pár napos ácsorgás alatt lemerült az akkumulátor. Mi lett volna, ha nem teremgarázsban, hanem a hóban tölti Kisautó ugyanezt az időt? Most mi legyen? Nyújtogattuk a nyakunkat, hátha valaki éppen akkor jön le a kocsijához, és el lehet kapni egy gyors segítségre (szerencsére kábel van), de nem volt rá nagy esély, hogy hétköznap dél előtt nem sokkal valaki pont arra jár. Hát, nem is. Becsöngettünk a szomszédhoz (Kisautó garázsszomszédjához), de nem az ő kocsijuk áll ott. Klassz. Elő az akksitöltő, kerestünk egy konnektort a teremgarázsban, és tökéletesen elállva néhány autó útját elkezdtük tölteni az akkumulátort. Legalább annyira, hogy elinduljon. Közben telefon az orvosnak, hogy nem felejtettük el, de nem tudunk elindulni. Kb. 15 perc szüttyögés után megérkezett az egyik általunk elbarikádozott autó tulajdonosa. Így kell ezt csinálni. Ahhoz, hogy ki tudjon hajtani, segítenie kellett nekünk. :) Azt hiszem, szerencsénk volt. Még akkor is, ha Péter elvágta az ujját a nagy szerelésben, és az orvos felé autózva már azt vizuálta, miként fog tetanuszt kapni. Nem kapott, de így is megmarad. :)

Kivételesen a Mammut parkolójában tettük le az autót, mert Péter úgy kalkulálta, hogy így olcsóbban jön ki, mint ha valahol az utcán parkolnánk sokkal messzebb a rendelőtől. Mammutba be, parkolójegy megszerezve, kocsiból ki, liftbe be. Liftből ki, indulás a hátsó kijárat felé (abban az utcában rendel az orvos). Pánik Péter részéről: nincs meg a parkolójegy. Állítottam, hogy láttam a kezében, de ő úgy emlékezett, a kocsiban maradt. Engem leparkolt egy padon, és visszament. A padlón találta meg valahol Kisautó és a lift vagy a lift és a pad között. Mondtam, hogy láttam a kezében.

Jó félórás késéssel befutottunk az orvoshoz. A gyerek érezhette, hogy helyzet volt, mert soha ilyen ctg eredményt még nem produkált. Izgult. :) Az orvosnak elmondtam a mostanában észlelt/érzékelt tüneteket, megnézte a ctg-t, és kimondta az ítéletet: meglepődne, ha decemberben bármi is történne. Pihenjek, várjak türelemmel. Mondjuk, a mondat első fele megy. Jobban is, mint kellene. Mostanában több a pizsama-nap, mint egész évben. Péter szabadságon van, nem kell sehova rohanni, az ünnepi hajtás is elmúlt. Lábat fel, élvezzük ezt a semmittevést, amíg lehet! :)