Tegnapra nagy terveink voltak. Többé-kevésbé sikerült megvalósítani. Anyu érkezett reggel, Péter elvitte a konferencia helyszínére, aztán visszajött értünk, hogy egy villámlátogatás keretein belül megmutassuk Gergőt egy barátcsaládnak. Ez sikerült ugyan, tényleg gyorsra sikerült, azaz nem sokat láttak Gergőből, mert alig értünk oda, szinte azonnal megéhezett. Utána már sietni kellet anyuért, hogy aztán hazaérve összeszedjük magunkat, Gergő egyen, majd -egy Auchan-beli kitérővel- megérkezzünk Gödre.
Úgy terveztük, hogy csak beugrunk az Auchanba a legszükségesebb dolgokért, aztán Gödön elmegyünk Gyuriékhoz, kölcsönösen megszemléljük egymás gyerekét (az ő lányuk 9 nappal fiatalabb Gergőnél), onnan megyünk Péter apujához, majd Péter házának megtekintésével zárjuk a gödi kiruccanást.
Az Auchanban elcsúsztunk. Tényleg csak a legszükségesebbeket vettük, de nem volt könnyű baba- és bevásárlókocsival lavírozni a hétvégi tömegben. Már kezdett sötétedni, mire Gyuriékhoz értünk. A reggeli telefonbeszélgetéskor tudtuk meg, hogy festés van náluk. Ha tudtuk volna, nem ígérjük meg, hogy megyünk, de így már nem akartuk lemondani. Gondoltuk, beszaladunk, gyors pillantás a babákra, aztán tovább. A gond ott kezdődött, hogy Gergő megéhezett. Az Auchant nagyon jól bírta, de ahogy begördültünk Gödre, bejelzett a gyomra. Gyuriéknál nagy volt a felfordulás a festés miatt, és masszív festékszag volt. Anyuval legszívesebben azonnal indultunk volna, de egyrészt Gyuri nagyon marasztalt, mert a kislány éppen táplálkozott, és az anyukája is szeretett volna velünk találkozni, másrészt Gergő éhezése miatt Péter szerette volna, ha maradunk és megetetem. Nem nagyon hajlottam a dologra, mivel belépni is alig tudtunk, de amikor kijött Vigi (az anyuka) a szobából, nem volt kérdés, hogy amint lehet, indulunk. Több hete beteg, valami influenzaféle cucc támadta meg. Klassz.
Gyorsan, de nem feltűnően elbúcsúztunk, és siettünk Péter apujához, mert Gergő már alig bírta. Csöngettünk egyszer. Semmi. Kétszer. Semmi. Háromszor. Na, akkor jöttek ki, és kiderült, nem vártak már minket, azt hitték nem is megyünk, csak másnap. Feltűnően ki voltak öltözve egy laza szombat estéhez képest, így megkérdeztem, nem zavarunk-e. Akkor derült ki, hogy kb. 10 perc múlva indulniuk kellett a bálba. :S Pánik. Péter házában most nincs bérlő, nem megy a fűtés, ott nem lehet pelenkázni, etetni. Gyorsan kicseréltem Gergő pelenkáját, elbúcsúztunk, és mentünk tovább. Nem volt mit tenni, muszáj volt a kocsiban megetetni Gergőt. Beálltunk az udvarba, befűtöttünk, és kezdődhetett a vacsora. Gergőnek tök mindegy volt, hol vagyunk, olyan éhes volt. Szegény. Ilyet sem csináltam. Nem is tervezem, hogy rendszert csinálok belőle...
Miközben én Gergőt etettem, Péter körbevezette anyut a házban, aztán hazagurultunk. Itthon aztán jött a szokásos esti rutin, azaz elkezdtük. Gergőt megfürdettük, megetettem, letettük, ahogy szoktuk. Nyekegett, kapott még enni. Megint nyekegett, megint kapott enni. Nyekegés, evés, nyekegés, evés. Ez így ment kb. 20.45-től 0.45-ig. Igen, 4 órán keresztül. Azt hittem, sosem alszik el, de a végén kidőlt. Addig tartott, amíg elfogyasztotta az adagját. Kicsi csillag. Megzavarta a szaladgálós nap. Nem csodálom. :* Persze, hiába aludt el későn (korán reggel), a napot 6 körül kezdte, ahogy mostanában szokta. Rajta kívül senki sem volt friss ma. Nem baj. Megszokjuk. :)
Nem lett volna semmi baj, ha tudjuk, hogy Vigi beteg, mert akkor hozzájuk nyilván nem mentünk volna, és azzal is korábban értünk volna Péter apujához, és az sem lett volna hátrány, ha tudjuk, hogy nekik programjuk van este. Úgy volt, hogy délután megyünk Gödre. Ha délután készülnek hozzánk, én szólnék, hogy este programom van. Mindegy, megoldottuk, de ilyet soha többet. Gödre csak akkor megyünk Gergővel, ha 1) Péter házában nincs hideg, 2) Gergő már nagy.
Egyébként pedig megemelem az összes kalapom a főhősünk előtt. Gergő ismét bebizonyította, hogy nagyon rugalmas baba. Történhet bármi, amíg nem éhes, oda megyünk, ahova akarunk. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése