2011. március 27., vasárnap

Mennyit?

Miután tisztázódott, mennyi Gergő napi adagja, igyekszünk ehhez tartani magunkat. Nem egyszerű, mert reggel még nem egyértelmű, hogyan tervezi a napot az úr. Általában hatszor eszik, de mostanában többször előfordult, hogy csak ötször. Azt beszéltük a másik gyerekorvossal, hogy amennyiben hatszor eszik, akkor kapjon minden alkalommal 120 g-ot, ha viszont ötször, akkor 150 g-ot. Mivel reggel még nem közli velünk a terveit, nem tudjuk, mennyi legyen. Általában nem is kell vele foglalkoznunk, mert úgyis annyit eszik, amennyit akar. Addig nyíg, amíg meg nem telik a pocak.

Csütörtökön azt kérdezte a védőnő, hányszor eszik Gergő naponta. Konkrét napot kérdezz!! Gyorsan válaszoltam, nehogy beszóljon, hogy még ezt sem tudom, és rávágtam, hogy hatszor. Tulajdonképpen igaz is, csak néha nem. :) Megnézte a füzetet, amiben vezetem, mikor és mennyit eszik Gergő. Megkérdeztem, nem baj-e, ha végigalussza az éjszakát evés nélkül (általában 8-10 órát alszik egyhuzamban), de közölte, hogy amíg ennyiket eszik, aludjon nyugodtan. A napi fogyasztást látva közölte, hogy alaposan túlteljesíti Gergő a tervet, mivel az ő súlyához most 600 g-ot kellene ennie naponta. Igyekeztem nem reagálni erre. Jól néznénk ki, ha csak annyit enne! Eljutottunk arra a pontra, hogy megtanultuk elengedni a dolgokat a fülünk mellett. Ha jön, beengedem, meghallgatom a mondandóját, igyekszem okosan és érdeklődve bólogatni, kérdezek valamit, hogy ne legyek feltűnően érdektelen, de nem őt hívom, ha valami konkrét kérdésem van. Egyébként egész kedves, ha külön jön. Egyedül a gyerekorvos is kedves. Csak akkor alkotnak véd- és dacszövetséget, ha együtt vannak. Szerencsére ilyen alkalom egyre ritkábban van.

Még nem tudom, milyen lesz a mai nap. Az óraátállítás miatt Gergő később ébredt (az óra szerint), 8-kor reggelizett egy laza 200 g-ot. Nemrég bealudt, és még mindig alszik. Lassan ébresztem, különben bajban leszünk. Délután születésnapra vagyunk hivatalosak, az is kicsit átírja a szokásos rendet (mit? :D). Megoldjuk. Voltak már nehéz napjaink, ez sem foghat ki rajtunk. Nem hagyjuk. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése