Ebben az évben még nem nagyon volt ilyen: szinte nem tudok mit kezdeni a hirtelen kapott idővel. Persze, nem kell sokat gondolkodnom, mert van helye, de akkor is furcsa. A mai ebéd után Gergő gondolt egyet és beájult a karomban. Pár percig figyeltem, hogy felriad-e. Miután úgy tűnt, ez hosszabb menet lesz, én is gondoltam egyet és betettem a kiságyába. Napközben velünk tölti az időt a nappaliban a járókában (egyelőre fekvőke :D), csak az esti fürdéstől kerül a szobájába. A vacsorát is ott fogyasztja, legyen az bármi. Tudja, hogy ha odakerül, alvás van. Időnként (mostanában egyre gyakrabban) próbál lázadni, de kis némi harc után feladja, és alszik reggelig. Gondoltam, itt az idő bevezetni a rendszeres napközbeni alvást, így az első beájuláskor bevittem. Működött a reflex. Majdnem 2 órája alszik. Lassan felébresztem, nehogy az legyen, hogy túl sokat alszik, és éjjel nem fog. Lehet egyáltalán, hogy egy majdnem 3 hónapos baba túl sokat aludjon? :)
Leszedtem a szárítóról a ruhákat, kiteregettem az újabb adagot. Kimostam a kádat, a mosdókagylókat, lemostam a csapokat. Beáztattam a szójakockát, és azt tervezem, főzök. :) Ha mindezek mellett a felmosásra is lesz időm, el sem hiszem.
Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy nem ideális az időpont az alvásra, ugyanis klasszul süti a nap az erkélyt, jó lenne levegőzni. Alvó babát viszont nem macerálunk... Azt hiszem, ez ma ugrott. Holnap ügyesebben intézem. Megpróbálom. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése