2011. március 4., péntek

Városi akadálypálya

Mivel az utóbbi időben elég gyakran vesszük nyakunkba a kerületet (gyerekorvos, Robi), volt szerencsém megtapasztalni a járdaviszonyokat. Már tudom, mikor kell átmenni a túloldalra annak érdekében, hogy Gergő feje ne pattogjon a babakocsiban. Ezúton szeretnék szívből gratulálni annak, aki úgy gondolta, jó poén díszkővel kirakni a járdát. Nos, nem az. Nem hiszem, hogy lenne olyan topmárkás babakocsi, ami rendelkezik lengéscsillapítóval, ennek hiányában viszont rettenetesen döcög a díszkövön. Gratulálok hozzá! :S

Ha megvan, hogy hol van díszkő, mikor kell átmenni a másik oldalra, akkor jön a következő probléma: keresni kell lesüllyesztett járdaszegélyt, esetleg rámpát (vagy minek hívják?). A nagyobb kereszteződéseknél akad, de a kisebbeknél úgy kell lecsúsztatni a járdaszegélyen a babakocsit, aztán a másik oldalon föl, hogy lehetőség szerint ne essen ki belőle a gyerek. Klassz.

Az Árpád-híd alatt úgy kell szlalomozni, hogy minél kevesebb galambszart szedjen össze a babakocsi kereke. Nem egyszerű, és általában nem sikerül. Múlt héten még döglött galamb is ficcent az úton. Nem mondom, hogy szívesen vonulok el mellette Gergővel. :S

Mivel eszem ágában sincs végigtolni Gergőt a Népfürdő utcán, egyébként is kerülő lenne, az első nagyobb utca, ami az utunkba kerül, a Dráva utca. Na, az még szép. Valami okos kitalálta, hogy a bicikliút legyen hagyományos aszfalt, a járda pedig díszköves. A fent említett okból kifolyólag következetesen a bicikliúton haladunk Gergővel. Majd biztos rázom, ha nem muszáj!

Ha az útburkolati nehézségeken túljutunk, következnek a gyalogosok. Tisztelet a kivételnek, de általában nekem kell kitérnem előlük (a korábban említett láthatatlanság), beugranak elém, hogy a rámpán léphessen föl a járdára (mert az úgy vagány), hadonásznak a cigarettájukkal, amikor elhaladnak mellettem (vagy én mellettük). Tegnap akkor dobtam el az agyam, amikor egy 70 körüli pasi 1 méterre tőlem rágyújtott, holott csak kb. 30 mp-et kellett volna várnia, hogy elmenjek mellette. Azonnal átmentem a másik oldalra, és inkább végigtoltam a babakocsit a díszkövön. A cigis pasi az orvostól jöhetett, mert a szemem sarkából láttam, hogy több recept is volt a kezében. Ha szemét lennék, azt mondanám, úgy kell neki, de nem vagyok ilyen. Nem annyira...

Ha már cigi... Hétfőn jártunk a gyerekorvosnál. Volt ott egy baba, akit előttünk vizsgált a doktornő. Amikor végeztünk, még ott voltak, öltöztette az anyja, a baba pedig keservesen sírt. Hízott a májam, mert Gergő egy hang nélkül tűrte az öltözködést, még mosolygott is. :) Soha sem vittünk még magunkkal játékot az orvoshoz vagy a fogorvoshoz, mostanában cumit sem. A kislány szülei elhozták az egész szekrényt. Volt valami rettenetes zenélő borzalom, azt üzemelték be abban bízva, hogy a gyerek megnyugszik. Hát, nem. Miért is kellene megnyugodni tőle? Ezzel nem azt mondom, hogy minden zenélő cucc borzalmas, mert vannak jók is. Gergőnek is van felhúzható (az Óz zenéjét játssza) macija, forgó-zenélő cucc is van az ágya fölött, de ezek mások. A kislány játéka az idegesítő zenélő cucc kategóriájába tartozik. Jobban nem tudom meghatározni, de talán érthető így is. :) Hogy jön ez az egész a cigihez? Na, igen, kicsit elkalandoztam. Csak vázoltam a szülőket. Hazafelé összetalálkoztunk velük, az apuka tolta a babakocsit (a szülők összeadott életkora szerintem nem volt 40), szájában pedig lógott a cigi. Nincs több kérdésem. :(

Hogy visszatérjek az eredeti témához: lassan lehetne menni Gergővel a városba is. Persze, nem árt megvárni, amíg kinövi a mózeskosarat, mert azzal nehéz lavírozni, de nem sok van addig hátra. :) Nő, mint a gomba. :) Ha majd a hordozót lehet használni a babakocsihoz, neki kellene vágni a tágabban értelmezett környezetnek, csak azt nem tudom, hogy. Ahhoz, hogy le tudjak menni a metró aluljárójába, el kell menni az Árpád-hídig. Az aluljáróból még le kell jutni a metróhoz. Igaz, ott van mozgólépcső, az oké. A Nyugatinál sehogy sem tudok feljönni a felszínre, mert olyan helyen van rámpa, ami rajtam nem segít. Alaposan ki kell dolgozni a tervet. Ha ez megvan, még mindig ott van az, hogy mire eljutunk a kimozdulásig, lesz-e még kismamabérlet. Hallottam olyat, hogy el akarják törölni. Klassz. :S Támogassuk a családokat! Aha, persze...

2 megjegyzés:

  1. A keservese sírós gyereknél felszisszentem, P. is folyton keservesen sír, pedig nem dohányzunk... :D
    Amúgy ez olyan szemétség, hogy ég és föld lehet 2 baba között és egyáltalán nem a környezetén múlik... :(((( P. most taknyos, hát amit itt levág az katasztrófa, délután beszéltem egy ismerős anyukával, mondta, hogy múlt héten volt a lánya náthás, 2 napig, csak azt tűnt fel neki, hogy EGÉSZ NAP ALUDT. Ilyen nincs, komolyan. :(

    VálaszTörlés
  2. Jaj, már... nem a sírós babán volt itt a hangsúly, hanem a szülők megoldásán. :) :*
    Hogy megnyugtassalak: ma háromszor hívtuk fel a nagynénéméket, hogy egyszer mosolygósan láthassák Gergőt, de legalább ne ordítson. :) Mostanában jól elvan egyedül, de gyakran eszik keveset. Minden előzetes bejelentés nélkül fordul át mosolygósból ordítósba, és addig nyomja, amíg nem kap enni. Az éjszakai nyugalomnak pedig az az ára, hogy napközben semmit sem alszik, kizárólag a babakocsiban. :)

    VálaszTörlés