Orvostól orvosig

Azt hittük, az oltás lesz a legdurvább dolog azon a héten, de nagyot tévedtünk. Tulajdonképpen az egész hét úgy volt gáz, ahogy volt.

A terpeszbetéttel nem volt probléma, azóta sincs, Gergőt nem zavarja. Én ugyan továbbra is utálom, mert fura tőle Gergő alteste. :( Elvileg 6 hétig kell hordani, aztán megyünk vissza az ortopédiára kontrollra, és akkor kiderül, mennyire volt hatásos, szükség van-e még rá. Remélem, megszabadítják tőle!

A kiságyban való átrendezés nem vált be, Gergő továbbra is ott és úgy alszik, ahol és ahogy szeretne. Nem forgatom álmában. Napközben viszont egyre többet fordul balra, nem feltétlenül kell azon az oldalon bohóckodni. Ha olyanja van, fordul.

Ezek mind jó dolgok, nem ezért tituláltam gáznak a múlt hetet. Szerdán jött el az a pillanat, amikorra megbeszéltem magammal, letisztáztam magamban, hogy attól nem leszek rossz anya, ha Gergő nem kizárólag anyatejet eszik. Alaposan körbenéztem a neten, kiválasztottam a nekem tetsző tápszert, és felírattuk a gyerekorvossal. Nem volt egyszerű menet, néha még mostanában is elkap a sírhatnék, amiért nem tudok eleget termelni Gergőnek, de nem éhezhet az én alkalmatlanságom miatt. Tudom, nem alkalmatlanság, ha az embernek nincs elég teje, az sem az, ha egyáltalán nincs, de végig kellett mennem a folyamaton a teljes tápszerelutasítástól az elfogadásig. Most már nincs vele bajom, nem érzem kevesebbnek magam, csak kicsit bánt. Szerencsére elfogadja, és hajlandó belőlem is kinyerni a táplálékot. :) Azt gondoljuk, ebben nagy szerepe van a szupercumisüvegnek. Hacsak lehet, anyatejet kap valamilyen csomagolásban, de időnként muszáj a tápszerhez nyúlni, ha még éhes, és nincs több tej. Megnyugtató, hogy nem hal éhen. Azóta sokkal nyugodtabbak vagyunk.

Persze, nem ment ez ilyen egyszerűen. Szerdán megszereztük ugyan a receptet, de egészen péntekig ki sem váltottuk, kellett még az a pár nap nekem, hogy megbarátkozzam vele. Megszállott módon facsartam ki magamból az utolsó csepp tejet, hogy ne kelljen a tápszer. Kínkeservesen, de megkapta Gergő a napi adagot. Azaz azt hittük, megkapta. Pénteken mentünk oltásra a gyerekorvoshoz. Újra megállapította, hogy nem elég dundi, túl lassan növekszik a súlya, emiatt nem tartja a fejét, ha hátán fekve felhúzzuk a karjánál fogva. Hason fekve már régen emeli, de állítólag a kettőnek nincs köze egymáshoz. Kórusban károgtak a védőnővel, hogy alultáplált a gyerek. Mondtuk, hogy megkapja az adagját, nem értjük, miért nem hízik. Kérdezték, mennyit eszik. Megmondtuk, de nem fűztek hozzá semmit. Javasolták, hogy menjünk el gasztroenterológushoz meg neurológushoz. Az elsőhöz az alig hízás miatt, a másikhoz amiatt, hogy nem tartja a fejét. 3 hónap múlva vagyunk hivatalosak a gasztroenterológushoz. Klassz. Péter úgy fogalmazott, hogy olyan, mintha mi 100 éves korunkra kapnánk időpontot, olyan sokat számít 3 hónap ebben a korban. Nem sok értelme van így. A neurológushoz pedig 1 hónap múlva kell menni. Szerintem az is nevetségesen távoli időpont. Hihetetlen, hogy ez működik ebben a formában...

Felhívtuk anyut, meghallgattam az Én megmondtam... kezdetű monológot, sírtam két sort, majd átadtam Péternek a kagylót. Addigra lett elegem a károgásból jobbról-balról. Mindenki csak vádaskodott és azt éreztette, hogy rosszul csinálom az egészet. Csak a beszélgetés végeredményére voltam kíváncsi, az pedig az lett, hogy este egy másik gyerekorvos rendelőjében kötöttünk ki. Anyu ugyanis felhívta az egyik volt kolléganőjét, és kiderült, pontosan ugyanezzel a problémával küszködött, mint én. Ugyanígy nem akart tápszert adni a kislányának, szinte hisztérikusan ragaszkodott a kizárólagos anyatejes tápláláshoz, ahogy én. Jó volt hallani, hogy nem vagyok csodabogár abban, hogy hiába van elég tej, Gergő nem tudja megfelelően kinyerni belőlem, mert nehezen adom. Ez a volt kolléganő javasolta a doktornőt, akihez elvittük aznap este Gergőt. Ég és föld a különbség a mi gyerekorvosunk és közte. Ugyanazt a problémát beszéltük át, de más stílusban. Nem úgy jöttünk el tőle, hogy kétszer akkora volt a fejünk a gőztől, hanem kisimultunk, mert kezünkben volt a megoldás kulcsa: több kaja, és meglátjuk, hogy hízik. Ha továbbra is stagnál a súlya, akkor kiiktatjuk az én étkezésemből a tejet és tejtermékeket, hátha tejallergiája van Gergőnek. Nos, itt még nem tartunk, és valószínűleg nem is fogunk, ugyanis Gergő hízik rendesen. :) Mérges is vagyok, mert a tápszer csomagolása kellett ahhoz, hogy megtudjuk, mennyi a napi adagja, mennyit kell ennie naponta. Születésekor azt mondták, hogy annyiszor 150 grammot kell ennie, ahány kg. Ehhez tartottuk magunkat, és kórházi intermezzo után szépen hízott is. Egészen a közelmúltig (jó, tudom, vele kapcsolatban még minden közelmúlt :D), amikor elkezdett stagnálni a súlya. Megette a napi adagot (azt hittük), mégsem hízott. Amikor az első tápszert kevertem be, megnéztem, milyen arányban kell hígítani. Találtam a dobozon egy táblázatot, amin nem súlyra, hanem életkorra lebontva volt, hogy mennyit kell ennie, amennyiben kizárólag tápszert kap. Nos, egy 2 hónapos babának 5-ször 150 grammot. Ez barátok közt is 750 g, ami jóval több annál, amit Gergő kapott. Elborította az agyam vörös ideg, mert ezt elfelejtették velünk közölni. Nem arra van a gyerekorvos és/vagy a védőnő, hogy ezeket a dolgokat elmondja?! Azt tudták kórusban károgni, hogy nem elég, de azt nem, hogy mennyi lenne az. A másik gyerekorvossal végül arra jutottunk, hogy mivel Gergő nem ötször eszik, hanem hatszor, kapjon minden alkalommal legalább 120 grammot, és akkor majd hízik, ha nincs más baj a háttérben. Azóta ennek megfelelően etetjük, párhuzamosan kap anyatejet és tápszert, utóbbit végszükség esetén, szépen hízik. Esküszöm, a lábfeje is ducibb lett. :)

Tegnap volt itt a védőnő. Bemondásra elhitte, mennyit hízott Gergő, le sem vetkőztette. Kicsit furcsállottam, de nem nem akadékoskodtam. Ő tudja. Azt mondta, másnap (ma) úgyis jön a doktornő. Nos, nem jött. Azt mondta, a védőnőtől hallotta, hogy hízik Gergő, így nem ma jön, hanem hétfőn. Nekem mindegy, csak szólhatott volna kicsit korábban is (kb. 10 perce osztotta meg velünk a tervmódosítást). Van olyan, amibe azért nem kezdtem bele, mert jön. Klassz.

Tegnap mondtam a védőnőnek, hogy Gergő hízik és erősödik, de még nem tartja a fejét, ha felhúzom. Azt mondta, nem baj, csak 3 hónaposan kell. Mi van?! Eddig azon károgtak, hogy nem tartja, most meg kiderül, hogy nem is kellene?! Hát, basszus...

Hogy jót is írjak: az oltásnak semmi mellékhatása nem volt. Hőemelkedése sem volt Gergőnek, nemhogy láza, az éjszakát ugyanúgy végigaludta, ahogy előtte. Azóta is. Ami új, de nem az oltás miatt van, hogy napközben többet alszik, és ez jó. Tetszik. Ha nem alszik, akkor is jobban elvan a járókában, többet tudok mellette tenni-venni. Az elmúlt napokban feldolgoztam mindenféle restanciát, mostam, takarítottam, aludtam. :) Most jutottam el ide, hogy megörökítsem ezt a pár napot, amíg el nem halványodnak az emlékek.

Mindemellett az csak hab a tortán, hogy a csípőszűrés napján Robi újabb két fogamat tömte be, múlt hétvégére pedig beállt Péter dereka, gyógymasszőrhöz kellett menni. Mindez csak azért, hogy ne unatkozzunk. :)