Eső előtt, eső után...

Hülye egy nap volt a mai. Ha nem is hülye, de mindenképpen eltért a normálistól. Ha van egyáltalán olyan, hogy normális. Az utóbbi időben annyi minden megváltozott, hogy már én sem tudom, mi a normális. Maradjunk annyiban, hogy a mostanában kialakult rendszerhez képest volt hülye nap

Az még normális volt, hogy hajnali 3 óra körül jelzett Gergő gyomra. Mostanában szokott. Az is normális, hogy nem sokkal 6 után indította a napot. Az viszont már nem, hogy ezután nem akart visszaaludni. Nem tudom, meddig, de érzésem szerint kb. 1 órán keresztül tettem egy oldalról a másikra, hátha az a baj, hogy mindent kiszürcsölt. Csak a risza ment. Egyszer pelenkát is kellett cserélnem, mert irgalmatlanul telerakta (ez nem normális, korábban szokta vagy később). Nem tudom, mikor aludt el, mert én is. Az biztos, hogy amikor 9-kor feleszméltem, még aludt. Egészen 10-ig. Mivel csak ekkor kezdtem készíteni a tízóraiját (alvó gyerek mellett nem botmixerezek, bár lehet, nem ébredne fel, de nem kockáztatok), kicsit késve kapta meg, majd némi risza meg ivás után visszaaludt. Így szokta, tízórai után rendszerint alszik egyet, csak korábban. Ma 3-kor ebédelt, ami után már nem volt hajlandó visszaaludni. Sehogy sem volt jó, csak a nyűglődés ment. Mivel estére beborult, nem tűzött a nap, kicsit korábban fürdettük, mert kezdett fáradni. Nem volt nehéz elaltatni. Semmi risza nem volt evés közben; békésen evett, majd beájult.

Tudom, mi volt a baja. Az, ami nekem is. Alig hajtotta álomra a fejét, elementáris erővel megérkezett az eső, majd ugyanúgy, ahogy jött, távozott. Érkezett egy újabb hullám, de már annak is csak az emléke maradt. Szívesen mondanám, hogy ezzel megoldódott minden, vége az ülnek a fejemen érzésnek, de nem így van. Sajnos. Valami azt súgja, hogy lesz még ebből valami az éjszaka folyamán.

Meleg van. Nagyon. Ma talán jobb volt kicsit, de nem jelentősen. Nem tudom, mikor töltöttünk utoljára itthon egy teljes napot. Talán szerda óta ma először. Mindenfelé jártunk és mindenfélét csináltunk, amit meg kellene örökítenem, amíg frissek az élmények, de nem megy. Ha 1 órát ültem ma összesen, akkor sokat mondok. Azt sem egyfolytában. Nem lehet így megörökíteni. Nem panaszkodom, mert jól van ez így, csak mondom. Van néhány bejegyzés, ami kiegészítésre, befejezésre és publikálásra vár. Még az idén utolérem magam. Ígérem.