Fél

Fél évvel ezelőtt gondolatban nyakonharaptam, aki a sima szülést használta a császármetszés párjaként és reflexből hülyének néztem, aki kihagyhatatlanul csodálatos élményként emlegette az szülést. Ennyi időnek kellett eltelni ahhoz, hogy letisztuljon bennem, hogy valóban sima szülésem volt; Gergő a maga ütemében, viszonylag gyorsan, minden probléma és komplikáció nélkül született. Volt némi extra vérveszteség, de hála az orvosomnak, ebből ott és akkor semmit sem érzékeltem, csak annyit, hogy jó sokáig tart az utómunka. Harmadnap beszéltünk róla, amikor már nem volt olyan sokkoló. :) Ami pedig a kihagyhatatlanul csodálatosságot illeti... nos, ha itt még nem is tartok, de a fájdalomra már halványabban emlékszem, mint arra a másodpercre, amikor Gergő megszületett, ahogy a kezembe adták, amilyen büszkén Péter vonult vele, ahogy anyu mosolygott. Minden más kezd mellékessé válni, bár még emlékszem annak a vasárnapnak minden percére.

A pihegő csomagból egy érdeklődő tekintetű, huncut, mozgékony, kúszó-mászó kislegény lett, aki azzal ünnepel, hogy hajnali 2 órakor ébredt egyet enni, majd nem óhajtott reggel visszaaludni. Nem csodálom. Meleg van. Nagyon. Akartam sütni egy fél tortát, de képtelen vagyok bekapcsolni a sütőt...