2011. július 28., csütörtök

Homo kúszusz

Most már egészen biztos, hogy levelibékát nevelek. Az elmúlt időszakban, gyakorlatilag a kánikula kezdete, majd a hirtelen lehűlés óta naponta változik a napirend. Van olyan, hogy semmi sem alakul minta szerint, aztán másnap minden helyreáll. Mostanában az elsőből volt több, de ezen a héten mintha jobb lenne. Nincs az a dögletes hőség és a monszun is továbbállt. Szinte órát lehet állítani a fiatalemberhez; pár napja 6.15 és 6.30 között ébred, eszik, visszaalszik 8.15-8.30-ig. Ma pont nem volt hajlandó visszaaludni, de azóta tízóraizott és bealudt. Nekem így is jó.

Az utóbbi időben fejben jegyzetelek, hogy mit szeretnék megörökíteni, de valahogy mindig sajnálom az időt a megvalósításra. Péntektől hétfőig Kaposváron voltunk a húgoméknál. Rengetek élménnyel lettünk gazdagabbak, de értelemszerűen ott nem csaptam föl a gépet. Nem is vittem. Péter sem. :)

A héten egyedül ma kellett bemennie Péternek dolgozni. Most is csak azért, mert itt van az amerikai kis-nagyfőnök. Kedd óta sétálgatunk, babázunk, vásárolgatunk. Este már nincs erőm és kedvem a megörökítéshez, pedig lenne mit lejegyezni. Most éppen alszik Gergő, gyorsan leírom, ami most eszembe jut.

Kúszik: már egy ideje művel egy sajátságos helyváltoztató mozgást, de eddig nem tudtam nevet adni neki. Fekvőtámaszból felhúzta a lábát négykézlábállásba és elkezdett vadul riszálni. Rendszerint kacagással kíséri mindezt. Ha olyanja van, leteszi a homlokát, és annak segítségével halad előre. Újabban (pár napja) a fejletámasztás elmarad, négykézlábra sem áll, csak akkor, ha kifejezetten a riszálás a cél. Ha előre akar haladni, azt a karja és a térde-lábszára segítségével tesz fekvőtámaszban.

Magyaráz: egész jól megy a daaddaaddaa és a baabbaabbaa, az előbbi evés közben is. Nem bánom, mert legalább látom, hogy lenyelte-e a falatot, adhatom-e a következőt.

Fogzik: a két alsó metszőfogak széle már jól látható. A húgom szerint koccanna a kiskanál, de nem akarom csapkodni az ínyét. :) A felső két metszőfog is elég fehér. Szerintem azoknak sincs sok hátra a rejtőzködő életből.

Eszik: jól és sokat. Szerintem még nincs értelme összeírni, hogy miket, mert folyamatosan vezetem be a cuccokat, így a lista szinte naponta változna. Mára a banán volt az újdonság, belekevertem a tízórai almába. Meglepődtem, mekkora adagot vágott be. :)

Kommunikál: mivel a daaddaaddaa és a baabbaabbaa kizárólagos használatával nehéz mindent kifejezni -még akkor is, ha hozzávesszük a százféle sírást-, beveti a metakommunikációs elemeket is. Mindig meglep, milyen gesztikulációs eszköztára van.

Séta és vásárlás közben egyre kevésbé van el a babakocsiban. Hiába használjuk már egy ideje a hordozót a mózeskosár helyett, kevés neki. Ha megtanul ülni, beüzemeljük a kengurukat, mert lassan leszakad a karunk.

Ami pedig a kaposvári kiruccanás margójára írandó: ismét bővült a nyilvános szoptatási helyszínek listája. Az odautat végigaludta Gergő, de hétfőn hazafelé meg kellett állni Siófokon. A már jól ismert, de eddig ebben a formában fel nem avatott McDonald'sra esett a választásunk. A lehető legdriszkrétebben oldottam meg a dolgot. Szerintem legalábbis. Senki sem kopogott be az ablakon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése