A legutóbbi Avon rendelésnél észrevettem, hogy bővült a postalista, ahova lehet kérni a csomagot. Megörültem, mert eddig a Nyugatinál lévő nagypostára jártam, és mindig macerás volt megszervezni a logisztikát. Boldogan fedeztem fel a listán az Árpád-hídnál lévő postát, megjelöltem, elküldtem a megrendelést és vártam.
Úgy terveztem, hogy Gergő ebédje és a délutáni alvása között elszaladunk a csomagért. Aztán Gergő megfúrta a tervet. Ebéd után kellemesen elszüttyögött a játszószőnyegén, én utcaképesre varázsoltam magam, betettem a hordozóba és vettem volna a cipőm, amikor elkezdett nyígni. Legörbült szájjal. Halálosan komolyan. Megszomjazott. Kivettem a hordozóból, elvittem megitatni. Bealudt. Ennek máskor nagyon szoktam örülni, de ott és akkor legörbült a szám. Lemondtam a csomagról, pedig nagyon szükségem volt az arclemosóra, ami benne lapult. (Tudom, hogy lehet nélküle élni. :D) Szerencsére nem vedlettem át itthoni játszósba, mert nemsokkal délután 2 után Gergő felébredt. Frissen, üdén és boldogan. Gyorsan összekaptam magam és mégis nekiindultunk a postának. Igyekeztem, mert csak 15.30-ig van nyitva, nem akartam potyára menni. Háromszor leizzadtam, mire odaértünk, ugyanis nem tudtam pontosan, hova esik a Váci út 73, így nem maradtam az árnyékos páros oldalon, hanem figyeltem a házszámokat a napos páratlan oldalon. Klassz volt. :S
Megörültem, amikor megtaláltam a postát, de akkor még nem tudtam, hogy korai volt az örömöm. Egy nagy lépcső alján találtam magam. A biztonság kedvéért megkérdeztem két cigarettázó nőtől (ilyenekkel volt tele a lépcső alja :S), hogy valóban a lépcső tetején találom-e a postát. Igenlő választ adtak, és felajánlották, hogy hagyjam náluk a babakocsit, vigyáznak rá. (Mi van??!!) Természetesen erről hallani sem akartam, és elkezdtem fokról fokra felcibálni a babakocsit a lépcsőn. Az egyik nő odaugrott segíteni, és néhány lépcsőfokot már megtettünk, mire a biztonsági őr észlelte a helyzetet. Ekkor cseréltek. Megköszöntem a segítséget és bevettem magam a postára.
Szerintem én voltam az első, aki Avon csomagot kért erre a postára, de ezen egy pillanatig sem csodálkozom. Ha nem is az első voltam, akkor is benne lehetek az első tízben, annyira rutintalanul kezelték az egészet. Kézzel írott átadási dokumentumot tolt elém a csaj. Körzetszámot nem kértek, az enyém volt az egyetlen ilyen doboz. Semmi rosszat nem mondhatok róluk, megkaptam a csomagot, csak olyan furcsa volt az egész. Nem tudom megfogalmazni. Ahogy kiértem, a biztonsági őr már elkapta a babakocsi egyik felét, együtt vittük le a lépcsőn. Közben megkérdeztem, hogy valóban ez az egyetlen megközelítési módja a postának. Érdeklődtem rámpa ügyben, de nemleges választ kaptam. Arra is rákérdeztem, hogy mi van azzal a lehetőséggel, hogy a mozgássérültek a hátsó bejáraton is mehetnek (a posta a NYUFI épületében van). Valóban van ilyen, de ők sem tudnak átjönni a postára, hanem áthívnak nekik valakit a postáról. Hmmm...
Azt hiszem, utoljára kértem ide a csomagot, de legalábbis addig, amíg Gergő babakocsival közlekedik az utcán. Szerintem legközelebb a Duna Plazával próbálkozom. A Nyugatinál közelebb van, ha nem is annyira, mint az Árpád-híd...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése