Anyu telefonált, hogy mégsem jó Gergő születési anyakönyvi kivonatának a másolata az ügyintézéshez (gyes vagy mi jön most...), hanem csakis az eredeti. Klassz. Ha kicsit hamarabb eszükbe jut, elküldhettem volna anyuval. Úgy őriztük eddig, mint a hímes tojást, nehogy összegyűrődjön. Mennyivel könnyebb lehetett annak idején a miénket megőrizni a gyűrődéstől! Az még kicsi volt és olyan, mint egy füzet, ez viszont egy A4-es lap. :S
Nem volt mit tenni, fel kellett adni postán. Múlt héten ki kellett cserélni a SIM kártyámat, miután kiderült, hogy napokig nem azért nem csörgött, mert nem hívott senki, hanem azért, mert elromlott. Ilyet sem hallottam még! A SIM kártya kicserélésekor kaptam néhány nyomtatványt, meg azért is, mert lecseréltem a netes jelszót. Mindehhez egy mappa is járt. Jó nagy pocséklás, de most kivételesen jól jött. Beletettem a féltve őrzött dokumentumot, és bevettük magunkat a Duna Plazába. A cél: borítékvásárlás, levélfeladás, sóvásárlás a mosogatógépbe és körömlakk hígító beszerzése megbízásra. Még itthon kinéztem a papírboltot, célirányosan közelítettem meg. Jól vizsgázott, babakocsival is jól lehet benne lavírozni, ráadásul olyan árukészlete van, hogy bármelyik kreatív bolt megirigyelhetné. Ezután következett a posta. Bementem, húztam egy sorszámot. Alig helyezkedtem el az egyik pultnál, hogy megcímezzem a borítékot, amikor szólítottak. Nem ehhez voltam szokva, jól meg is lepődtem. A hölgy nem túl kedvesen kért meg, hogy álljak félre és ha készen vagyok, soron kívül mehetek. Amikor jelentettem, hogy végeztem, Gergő elkezdett dünnyögni. Ahogy meglátta a hölgy, hogy nem vagyok egyedül, rögtön kedvesebb lett. Bakker, gyerekkel és kölyökállattal tényleg bármit el lehet érni. :) A dm-ben már otthonosan mozogtam a babakocsival, jártam már ott párszor. Sót kaptam, de a körömlakk hígító hallatán csak rázta a fejét a pénztároslány, és javasolta, nézzem meg a metrószinten a körmösboltban. Mivel legfelül voltam, futottam még néhány kört, benéztem az összes illatszerboltba és drogériába, de sehol sem találtam. Végül elszántam magam és életemben először nekiindultam a mozgólépcsőnek babakocsival. Meglepően könnyen ment. Nem tudom, mitől féltem. A javasolt boltban aztán valóban kaptam hígítót. A jól végzett munka örömével indultam haza.
Számtalan fel- és leliftezés, mozgólépcső igénybevételével minden elérhető a Duna Plazában. Ez tetszik.
Ha már lift. Hétfőn jöttünk hazafelé valahonnan, állunk a lift előtt. Érkezik mellénk egy srác, együtt várunk. Megérkezik a lift, abban a pillanatban két liftszerelő is befut. Megkérdezzük a srácot, hányadik emeletre megy. Harmadikra. Mivel mi a hatodikra, bevesszük magunkat a lift belsejébe. Közvetlenül mögöttünk száll be a két liftes, a lift megtelik. Rájukmeredek, majd váltunk egy sokatmondó pillantást a sráccal, talán fintorgunk is egyet, majd lépek egyet beljebb, hogy beférjen. A liftesek mindeközben nem mozdulnak. Ha rajtuk múlik, a srác várhatott volna a következőre. Én vagyok a hülye, hogy ezt megjegyeztem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése