Tegnapra virradóra Gergő kétszer is felébredt, mindkétszer alaposan belakmározott. Ezzel még nem is volt baj, ahogy azzal sem, hogy reggel 6-kor kezdte a napot. Amikor nem akart visszaaludni, akkor még azt hittem, időben eltolja a dolgokat. Majdnem így lett, de valahogy mégsem. 9-kor már tízóraizott, mert elkezdte dörzsölgetni a szemét, és ha csak inni kapott volna alvás előtt, akkor minden borult volna. A gyümölcs után aludt, majd megkapta a főzeléket ebédre. Próbáltam elaltatni utána, de nem ment. Csak riszált, nyűglődött és bukott. Sokat. Szenvedett. Előkaptam a hétfőn felfújt medencét, kicibáltam a teraszra, felöntöttem egy kevés vízzel, majd beletettem Gergőt. Azt a földöntúli boldogságot! Pacsált, tempózott (volna, ha mélyebb lett volna a víz), sikongatott.
Addig hagytam játszani, amíg ki nem hűlt a víz, akkor megint rápróbáltam az evéssel egybekötött altatásra. Sikerült. Éljen! Aludt majdnem 2 órát, ezalatt végre sikerült felszámolnom az irdatlan koszt a padlóról és ennem valamit. Kis risza után jött az uzsonna. Ezután már nem aludt. Nem is kellett volna, a napi kettő tökéletesen elég, csak az volt a baj, hogy az ébren töltött ideje nagyjából abból állt, hogy nyígott, riszált, bukott, enni kért, ívben megfeszítette a hátát, bukott, játszott, bukott... Tulajdonképpen egész nap bukott.
Péternek dolga volt munka után, ezért egyedül fürdettem Gergőt. Az elején (még télen) próbáltuk tartani a 19.30-as fürdetést. Akkor ment is, de nyáron kivitelezhetetlen, mert sokáig világos van, akkor pedig nincs alvás. Mostanában este 8 előtt ritkán a van fürdés, tegnap viszont 7 körül már bármit vetettem be (móka, éneklés...), nem tudtam tovább húzni az időt. Kimostam a kádat, engedtem bele kevés vizet és kezdődhetett a móka. Sok mindennel együtt az is kimaradt a dokumentációból, hogy egy ideje már nagykádban fürdik Gergő. Kinőtte a kiskádat. Amellett, hogy minden úszik körülötte, nem is kényelmes már neki. Birtokba vette a nagykádat. Ez így jó, mert nem kell benne fogni, éppen annyi víz van benne, hogy pancsolhasson, de ne merüljön el, egyedül is tudom fürdetni. Már kipróbáltuk, ki tudom-e venni Gergőt, így nyugodtan álltam neki. Hihetetlen, ahogy az addig tomboló gyerek egycsapásra megváltozik, amint vízbe kerül. :) Hagytam, hogy kijátssza magát, ezzel is húztam az időt, majd evés és bealvás következett. Nem volt nehéz elaltatni, 19.45-kor már húzta a lóbőr. Ilyen még sosem volt. Hiába fürdettük picikorában korábban, az altatás sokkal hosszabb procedúra volt, ilyenkor még sosem aludt.
Csodálkoztam volna, ha reggelig bírja. Nem is. Negyed óra múlva jelentkezett némi repetáért. 3 óra múlva ismét. Aztán még kétszer hajnalban, de nem néztem az órát. 6 körül kezdte a napot és úgy szerettem volna, ha visszaalszik, de nem ez történt. Dörzsölgette a szemét, ez bizakodással töltött el, ugyanakkor egyértelműen jelezte (száját összeszorítva nyálat fúj, buborékoztat), pelenkatelepakolás várható. Addig viszont nincs alvás, ez már tapasztalat. Nemrég minden megérkezett, amire vártunk, evett, bealudt. Nekem is kellene, mert eléggé lóg a szemem, de annyi más dolgom lenne. Többek között haladni kellene a dokumentációval, amíg el nem felejtem az apró élményeket.
Az eső meg csak esik. Valószínűleg a tegnap esti vihar is közrejátszott abban, hogy Gergő ilyen nyugtalanul aludt. Nem csodálom. Ha kicsi lennék, félnék. Néha még most is. Hülye egy idő ez. Azt hiszem, ma nem kell meglocsolnom az erkélyen a virágokat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése