Altatás

Nem térek magamhoz a döbbenettől. A jóféle döbbenettől.

Miután a délelőtt nagyjából elment azzal, hogy próbáltam bejutni a lakásba, a nap további része a megszokott ritmusban zajlott tovább, nem volt semmi kiemelkedő, ha csak az nem, hogy délutáni játszóterezés helyett vacsorát készítettünk (egészen rákaptam, hogy együtt főzünk... nem azért, hogy kihasználjam a segítségét, hanem tényleg imádja), mert a szél miatt nem erőltettem a lemenést. Hogy ne üljünk a lakásban egész délután, kivonultunk meglocsolni a virágokat, a hagymákat és a paradicsomokat (tehát a kertet :D).

Mesenézés, futkározás, uzsonna, minden volt, de mivel rendesen aludt délután, nem vártam csodát az esti elalvással kapcsolatban. Fürdés közben rendetlenkedett, szemmel láthatóan álmos volt, mégsem tűnt úgy, hogy gyorsan szabadulok az altatásból. Fetrengett, inni kért, takarót kért, kitakarózott, inni kért stb, majd amikor meguntam, mondtam, hogy ha nem fekszik le, kimegyek. Közölte, hogy Anya kimegy. Puszi. Apa jön. :) Ez azt jelenti, hogy szülőcsere van, ami mostanában kétszer-háromszor előfordul egy altatás alatt. Péter bement, és egy ideig hallottam, ahogy Gergő vezényel, majd hirtelen csend. Arra még reagált, amikor a merülést jelezve csippant egyet a telefonom, de szerintem azt is álmában tette, mert nincs folytatása. Elaludtak. Mindketten. Csak Péter horkolása hallatszik ki. Már félórája csend van, ami azt jelenti, hogy 21.30 előtt elaludt. Nem tudom, mikor fordult elő utoljára, hogy Péterrel alszik el, amikor én is itthon vagyok, de szerintem megvan már 1 éve is. El sem hiszem, hogy megtörtént, de tetszik. :)