Tesztvezetés

Úgy terveztem, hogy ledolgozom a megörökítéses restanciámat, de inkább pihentetem, és a mai napról, azaz reggelről írok. Még mindig nem hiszem el, hogy tényleg az történt, ami.

Ha az ember lánya egy autóbuzihoz megy férjhez, akkor bizony bejátszik időnként néhány tesztvezetés. Nálunk ez már kezd drámai méreteket ölteni; heti rendszerességgel (vagy gyakrabban) megyünk. Úgy néz ki, Gergő örökölte a vonzalmat az apjától, úgyhogy nem bánom, mert jó program.

A mai a közeli Ford szalonba, egy Ford Focus S-Max kipróbálására szólt. Reggel 9 órára beszélte meg Péter, és azt is tisztázták, hogy nekik ugyan nincs gyerekülésük, de ha mi visszük a miénket, akkor azzal Gergő is részt vehet a haccacárén. Pár percet késtünk (kivételesen nem saját hibánkból, hanem kukásautó és forgalomelterelés állt a háttérben), mégsem volt elérhető az illetékes. Nem baj, körbejártuk a termet, Gergő minden autóba beleült. A vezetőülésbe. Nyilván. :)

Már kezdtem azt hinni, hogy elfelejtettek minket, amikor odajött a recepciós hölgy, hogy vezetni is szeretnénk-e (tesztVEZETÉS... nyilván nem körbejárni akarjuk az autót), mert akkor kellenek a papírok. A papírmunka után kiderült, hogy a tesztautó nincs bent a szalonban (valami kozmetikázást emlegettek, nekem nem volt minden világos), de valakinek az autóját ki lehet próbálni. Furcsálltam a dolgot, de akkor még azt hittem, valamelyik dolgozónak van egy S-Max-a, és van olyan kedves, hogy megengedi Péternek, hogy kipróbálja, ha már a tesztautó nem elérhető. Azt a részt nem értettem, hogy Péter miért zárkózik el kategorikusan attól, hogy betegyük a gyerekülést, és Gergő is mehessen, de elfogadtam, mert ő tudja, ő beszélt a hölggyel. Gergő nagyon csalódott volt, hogy maradnunk kell, de gyorsan leszereltem azzal, hogy újra beülhetett az összes autóba, a végén pedig a nagy Tranzitba is felmászhatott. Pont ott voltunk, amikor Péter visszajött.

Jó volt, tetszett neki, de nem a nekünk való autó akkor sem, ha ránk szakadna a bank. Mondott még valamit, ami hallatán megvilágosodtam. Nem arról volt szó, hogy egy dolgozó elvitte Pétert (azaz Péter vitte el a dolgozót) egy tesztvezetésre a SAJÁT autójával, hanem egy ÜGYFÉL autójával mentek, aki bevitte a szervizbe -gondolom, a rendszeres- átvizsgálásra. Ezen a ponton úgy felháborodtam, hogy igyekeztem minél hamarabb elhagyni a terepet.

Több ok miatt érzem, hogy ez nagyon gáz volt. Az egyik az, hogy nem erről volt szó. Látni kellett volna Gergő csalódott arcát, amikor leesett neki, hogy hiába beszéltünk ébredés óta arról, hogy beülhet és mehet egy kört egy autóval, amit apa vezet (és nem a Corsa), hiába motiváltuk ezzel, hogy sikerüljön időben felöltözni és elindulni, végül mégis a szalonban kellett maradnia. Egy kétéves (majdnem két és fél) gyerek nem hülye. Pontosan értette, hogy valami, amit nagyon várt és amit megígértünk neki, nem teljesült. Amikor Péter mondta, hogy inkább mi ne menjünk, akkor ő már tudta, hogy egy ügyfél autójával mennek, azért nem akarta. Érthető módon.

A másik pedig az, hogy egyszerűen nem értem, hogy veszik a bátorságot, hogy egy átvizsgálásra beadott autót tesztelésre használjanak -nyilván- a tulajdonos tudta nélkül. Nem mondom, hogy tapsoltam volna örömömben, ha át kell szervezni az egészet, de sokkal korrektebb eljárás lett volna, ha felhívják Pétet, hogy sajnos, nem elérhető a tesztautó, és beszéljenek meg egy másik időpontot. Szerintem ez így nagyon gáz volt. Bárkinek elmondtam eddig, mindenki kiakadt, úgyhogy nem gondolom, hogy ebben az esetben az én készülékemben van a hiba.